A következő dolog amit észleltem az volt, hogy az ajtó hangosan kicsapódik. A szobát már átjárta a kintről beáradó napsütés. Justin már farmerban, bár még félmeztelenül próbálta megigazítani a haját az ajtóban állva.
-Mi a fene ütött beléd?! -Ültem fel egy gyors mozdulattal az ágyon.
-Bocsi, de rohannom kell. El fogok késni a stúdióból és Scooter leszedi a fejemet. -Nézett rám kétségbeesetten.
-Igazából nem tudom miért keltettelek fel, aludj még nyugodtan, már ki van fizetve a hely, rendelj még nyugodtan amit akarsz, majd szólok, hogy küldjék el a számlát. -Hadarta és már be is rontott a szobámból nyíló fürdőszobába. Nyöszörögve másztam ki az ágyból és követtem. A tükör előtt igyekezett rendbe szedni kusza tincseit. Mosolyogva csóváltam meg a fejem.
-Szörnyen festesz. -Kuncogtam mire csúnya pillantást lövellt felém.
-Hadd segítsek. -Léptem közelebb hozzá.
-Hajtsd a fejed a csap fölé. -Utasítottam és bevizeztem a haját. A kezébe nyomtam egy törölközőt, mire ő gondosan szárítgatni kezdte vizes tincseit. Kisiettem a szobából majd táskámmal tértem vissza. Előkotortam a fésűmet és bedugtam a csap melletti szekrényen talált hajszárítót a konnektorba.
-Fel a fejjel szupersztár. -Böktem meg vállát. A törölközőt letette a pultra és felegyenesedett. Nagyot nyelve nyúltam fodrászkellékeimért. Megint túl közel volt.
-Minden rendben? -Kérdezte mosolyogva és egyik kezét arcomra simította.
-Persze. -Bólintottam.
Nekiláttam megcsinálni a haját, ami úgy 10 perc elteltével sikeresen el is készült. Elégedetten pillantottam művemre. Justin még beletúrt párszor, hogy tökéletesen visszaadja a Bieber stílust majd egy hatalmas vigyor kíséretében átölelt.
-Most már tényleg rohannom kell. Apropó, nincs kedved velem jönni ha már úgy is kikeltél az ágyból? -Mosolygott rám.
-Persze. -Vontam meg a vállam mintha végtelenül laza lennék. Pedig belül tomboltam.
-Tíz perced van elkészülni! -Lökte oda félvállról miközben kisétált a fürdőből. Visszaráncigáltam magamra a tegnap esti ruhát, bár biztos voltam benne, hogy ez a mai napra túlzás lesz. Tiltakozó hajtincseimet végül sikerült kifésülnöm, a tegnap este után is benne maradtak még az enyhe hullámok. Nyúzott arcomat feldobtam egy kis sminkkel és már rohantam is Justinhoz a nappaliba.
-Még mindig imádom rajtad ezt a ruhát. -Kacsintott rám miközben feltápászkodott a kanapéról. Látványosan megforgattam a szemeimet és elindultam a kijárat felé.
-Ugye tudod, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy egy ribanc vagy akit csak felhoztam egy éjszakára? -Kérdezte nevetve. Bár én személy szerint nem tartottam ennyire viccesnek. Végtére is igaz amit mondott. Persze, lényegében nem feküdtünk le, de cserébe történt rengeteg más. Semmivel nem vagyok jobb mint amit az emberek gondolni fognak rólam. De számít ez egyáltalán valamit? Nyilván számított, de egyenlőre sikerült elhitetnem magammal az ellenkezőjét, úgyhogy csak játékosan Justin vállába bokszoltam és beszálltam a liftbe. Egyértelmű volt, hogy mennyire nem okos döntés kettesben maradnunk szűk helyeken. Mind ketten ugyanarra gondoltunk. Egy ideges mosolyt lövellt felém és füléhez emelte telefonját.
-Mindjárt ott vagyunk.
-Nem, nem egyedül megyek.
-Majd meglátod. Remélem közel parkoltok.
-Mivel jöttetek?
-Oké.
A lift ajtaja kinyílt én pedig idegesen lépkedtem Justin mellett a kijárat felé. Teljesen biztos voltam benne, hogy ennek rengeteg következménye lesz, elképzelni sem tudtam mennyi ember lesz kint. Justin a recepcióhoz sétált én pedig idegesen várakoztam rá a hall közepén. Percekig toporoghattam ott mire végre visszajött. Biztatóan rám mosolygott, majd napszemüvegét szemére csúsztatta.
-Nem vehetném fel inkább én? -Kérdeztem zavartan. Habozás nélkül nyújtotta felém, amit én egy hálás mosollyal értékeltem.
-Készen állsz? -Vigyorgott rám, mikor beléptünk a forgóajtóba. Szerettem volna válaszolni, de ahogy az üvegen keresztül megláttam azt a temérdek embert, nem igazán jött ki egy hang sem a torkomon. Fotósok rajongók, biztonságiak és mind üvöltöztek valami miatt. Rászorítottam Justin kezére, bár tudtam jól, hogy ez még több bonyodalmat fog szűrni, de nem szólt semmit. Ő is megszorította az enyémet és az ajtó a kijárathoz ért. A sikítások és kiabálások még hangosabbá váltak. Emberek tömkelegébe ütköztünk bele a biztonságiak jelenléte ellenére is. Nem néztem fel, próbáltam a lehető legjobban kizárni, hogy mennyi ember üvölti a nevemet, Justin nevét, hogy ki vagyok és miért vagyok vele. Hogy hova megyünk, mit csináltunk, honnan ismerjük egymást és a lista még tarthatna a végtelenségig. Justin jóformán belökött a nyitott kocsiajtón ami végül hangosan csapódott be mögöttünk és már el is hajtottunk. Még mindig görcsösen szorítottam Justin kezét. Körbenéztem a kocsiban, elöl egy nagy darab fekete ember ült, mellette pedig egy idősebb férfi, feltételezem ő Scooter.
-Kenny, Scoo ő itt Ashley. Ashley Stevens. Tegnap találkoztunk. -Magyarázta a mellettem ülő fiú.
-Sziasztok. -Köszöntem félénken.
-Mindjárt ott vagyunk.
-Nem, nem egyedül megyek.
-Majd meglátod. Remélem közel parkoltok.
-Mivel jöttetek?
-Oké.
A lift ajtaja kinyílt én pedig idegesen lépkedtem Justin mellett a kijárat felé. Teljesen biztos voltam benne, hogy ennek rengeteg következménye lesz, elképzelni sem tudtam mennyi ember lesz kint. Justin a recepcióhoz sétált én pedig idegesen várakoztam rá a hall közepén. Percekig toporoghattam ott mire végre visszajött. Biztatóan rám mosolygott, majd napszemüvegét szemére csúsztatta.
-Nem vehetném fel inkább én? -Kérdeztem zavartan. Habozás nélkül nyújtotta felém, amit én egy hálás mosollyal értékeltem.
-Készen állsz? -Vigyorgott rám, mikor beléptünk a forgóajtóba. Szerettem volna válaszolni, de ahogy az üvegen keresztül megláttam azt a temérdek embert, nem igazán jött ki egy hang sem a torkomon. Fotósok rajongók, biztonságiak és mind üvöltöztek valami miatt. Rászorítottam Justin kezére, bár tudtam jól, hogy ez még több bonyodalmat fog szűrni, de nem szólt semmit. Ő is megszorította az enyémet és az ajtó a kijárathoz ért. A sikítások és kiabálások még hangosabbá váltak. Emberek tömkelegébe ütköztünk bele a biztonságiak jelenléte ellenére is. Nem néztem fel, próbáltam a lehető legjobban kizárni, hogy mennyi ember üvölti a nevemet, Justin nevét, hogy ki vagyok és miért vagyok vele. Hogy hova megyünk, mit csináltunk, honnan ismerjük egymást és a lista még tarthatna a végtelenségig. Justin jóformán belökött a nyitott kocsiajtón ami végül hangosan csapódott be mögöttünk és már el is hajtottunk. Még mindig görcsösen szorítottam Justin kezét. Körbenéztem a kocsiban, elöl egy nagy darab fekete ember ült, mellette pedig egy idősebb férfi, feltételezem ő Scooter.
-Kenny, Scoo ő itt Ashley. Ashley Stevens. Tegnap találkoztunk. -Magyarázta a mellettem ülő fiú.
-Sziasztok. -Köszöntem félénken.
-Örülök, hogy megismerhetlek. -Fordult hátra Scooter és egy barátságos mosolyt küldött felém.
-Szia kislány. -Vigyorgott rám Kenny a visszapillantó tükörből.
-Remélem tisztában vagytok vele, hogy délutánig sem kell várni a TMZ új címoldalára. -Nézett ránk Scooter szúrós tekintettel.
-Úgy is kellett már valami amiről beszélnek az emberek. -Rántotta meg Justin a vállát. Hüvelykujjával nyugtatóan simogatni kezdte kézfejemet. Hangosan kifújtam a levegőt miközben ellazultan hátradőltem a kocsi bőrülésén. Kicsit furcsálltam, hogy nem érdekelte őket különösebben, hogy mit keresek Justin mellett, de nyilván a kifaggatás majd akkor jön ha én már nem leszek hallótávolságon belül. Justin kicsúsztatta kezeit az enyémek közül és combomra simította. Csúnyán néztem rá, tudta jól milyen hatással van rám, mégis képes felhergelni úgy, hogy társaságunk is van. Alsó ajkamba harapva néztem fel rá. Megint ugyanazok a gondolatok. Ugyanarról az emberről. Justin a fülemhez hajolt, hogy biztosra vegye senki nem hallja rajtam kívül amit mondd.
-Tudod, ha most nem lennének mások is ebben a kocsiban, a csinos kis ruhád már rég valahol a földön lenne.
Köszönöm az eddigi véleményeket, továbbra nagy szükségem lenne rájuk. Ugyanis egyértelműen ösztönző hatású :). Osszátok az oldalt, terjesszétek az igét és kövessetek Twitteren :D. -Ancseeh
Köszönöm♥
-Szia kislány. -Vigyorgott rám Kenny a visszapillantó tükörből.
-Remélem tisztában vagytok vele, hogy délutánig sem kell várni a TMZ új címoldalára. -Nézett ránk Scooter szúrós tekintettel.
-Úgy is kellett már valami amiről beszélnek az emberek. -Rántotta meg Justin a vállát. Hüvelykujjával nyugtatóan simogatni kezdte kézfejemet. Hangosan kifújtam a levegőt miközben ellazultan hátradőltem a kocsi bőrülésén. Kicsit furcsálltam, hogy nem érdekelte őket különösebben, hogy mit keresek Justin mellett, de nyilván a kifaggatás majd akkor jön ha én már nem leszek hallótávolságon belül. Justin kicsúsztatta kezeit az enyémek közül és combomra simította. Csúnyán néztem rá, tudta jól milyen hatással van rám, mégis képes felhergelni úgy, hogy társaságunk is van. Alsó ajkamba harapva néztem fel rá. Megint ugyanazok a gondolatok. Ugyanarról az emberről. Justin a fülemhez hajolt, hogy biztosra vegye senki nem hallja rajtam kívül amit mondd.
-Tudod, ha most nem lennének mások is ebben a kocsiban, a csinos kis ruhád már rég valahol a földön lenne.
~
Köszönöm az eddigi véleményeket, továbbra nagy szükségem lenne rájuk. Ugyanis egyértelműen ösztönző hatású :). Osszátok az oldalt, terjesszétek az igét és kövessetek Twitteren :D. -Ancseeh
Köszönöm♥
imádom,imádom!!<3 alig várom a következő részt!:)) a kép is nagyon bejön;))
VálaszTörlésÚgy örülök, hogy tetszik:) Remélem a következő is tetszett. Köszönöm, hogy írtál♥
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés