17. Újabb lehetőség

Justin szemszöge: 

Hangosan üvöltött a zene a kocsi hangszóróiból. Lehúztam az ablakot és amennyire a forgalom engedte végigszáguldottam az utakon. Ideje lenne venni egy új kocsit. Felhívtam Ryant és pár csengés elteltével már az ő hangja hallatszott a hangszórókból.

-Hey Bieber! -Szólt bele a telefonba.

-Otthon vagy? -Kérdeztem köszönés nélkül.

-Igen, miért? 

-Tíz perc és ott vagyok, készülj el! -Mondtam és kinyomtam a telefont. Ahogy ígértem pontban a háza elé értem. Fejcsóválva ült be mellém az anyósülésre én pedig azonnal elindultam.

-Nem tudnád néha egy kicsivel előbb kitalálni ha a társaságomat akarod élvezni?! -Mérgelődött.

-Új kocsit akarok. -Vigyorogtam rá.

-Most azonnal? -Vonta fel a szemöldökét. Megforgattam szemeimet, de arcomon továbbra is ott ült a hatalmas vigyor.

-Ugyan Ry. -Nevettem fel mire ő a vállamba bokszolt.

-Haver van egy Fiskered, egy Range Rover-ed és egy Ferrarid! -Fakadt ki szintén nevetve.

-Akarok egy Audi R8-at. Leopárd mintával. -Jelentettem ki.

-Szerintem te vagy az autókereskedők álma. 

-Lehetséges. -Helyeseltem. (...)

Fél óra alatt sikerült mindent elintézni a kocsival kapcsolatban. Holnap délben már érte is mehetek. További két óra stúdiómunka után pedig már egy székben ülve figyeltem a körülbelül huszadik lányt aki belépett a terembe. A következő videó szereplőválogatása folyik. Ujjaimmal halkan doboltam az asztalon. Elnyomtam egy ásítást és megköszöntem a kis szöszinek, hogy eljött. 

-Következő! -Ordította Scooter. Hosszú fedetlen lábak, világosbarna hajzuhatag, egy már oly jól ismert mosoly. Ezt nem hiszem el.

-Mi a neved? -Kérdezte Ryan. Samantha.

-Samantha. -Mondta magabiztosan. Azon lányok egyike volt akinek sikerült kiváltani belőlem minimális érzelmeket. Senki ne gondoljon szerelemre vagy hasonlókra. Nagyjából annyit takar az egész, hogy egynél többször feküdtünk le, és ha jól emlékszem együtt is Valentin napoztunk. De most, dögösebb volt valaha. Körülbelül másfél éve, hogy nem láttam személyesen. A képernyőn viszont annál inkább. Egyre több klipben szerepelt és mintha már pár újságban is láttam volna. Lenyűgöző volt ahogy Scooter kérdéseire válaszolt. Mintha csak egy barátnőjével beszélt volna.

-Justin szeretnél valamit hozzáfűzni? -Kapva az alkalmon előrébb hajoltam és feltettem a kérdést ami annyira foglalkoztatott.

-Miért én? Miért pont ide jöttél? -Vontam fel szemöldököm és alig észrevehetően végignyaltam ajkamon. Egy pillanatra mintha megrémült volna, de biztos vagyok benne, hogy ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel.

-Szerintem elég egyértelmű, hogy ez mekkora lehetőség. -Mosolyodott el. Aprót bólintottam. Itt még nem végeztünk. Mielőtt kisétált sokat sejtető pillantást küldött felém. Sóhajtva dőltem hátra a széken. 

-Ő kell. -Jelentettem ki a többiek felé fordulva.

-Justin, még van hat lány. Legalább azt várd végig. Egyébként is két lány kell a kliphez, de ezt te is tudod, úgyhogy amíg nem választottuk ki a másikat nem mész sehova, megértetted?! -Förmedt rám Scoo.

-Figyelj, én bízom bennetek, de ti is tudjátok, hogy az a hat lány még legalább egy órát jelent, nekem pedig nincs időm ilyesmire, úgyhogy sok sikert! -Mondtam miközben felpattantam. 

-Justin! -Kiáltottak utána mind ketten de én szó nélkül kiviharzottam. Meg kellett találnom. Végigrohantam a folyosón, futó pillantást vetve a még várakozó lányokra. Elmotyogtam egy ne haragudjatok de nagyon sietek szöveget és kirohantam az épületből. Ott van!

-Samantha! -Kiáltottam, mire megtorpant és szembe fordult velem. Lassan sétáltunk egymás felé. Nem igazán tudtam hogyan lereagálni a helyzetet. Adtam neki egy futó ölelést majd egy picivel hátrébb húzódtam, hogy láthassam arcát.

-Szia. -Mosolygott rám.

-Szia. -Mondtam, miközben végigsimítottam arcán.

~

Halihó! Megérkezett végre a várva várt rész! Remélem egy kicsit azért meglepődtetek és hagytok pár kommentet. Ne felejtsetek el benézni a másik blogomba is! -gamewiththedevil.blogspot.com-

Love♥

16. Are we friends, or more?

Mióta eljöttünk a klub-ból nem szóltunk egymáshoz. A mai este egy vízválasztó volt a kapcsolatunkban, vagy akárminek is kellene ezt nevezni. Ott lebegett az összes kérdés, kétely és kimondatlan szó egy hatalmas buborékban kettőnk között, ami még közel sem durrant szét. Kiléptem a zuhany alól és magamra tekertem a törölközőt. Beletúrtam hajamba és átmentem Justin szobájába. Laptopjával a kezében kuporgott a szőnyegen. A háttérben szólt a tv amire persze oda sem figyelt. Ijesztően hétköznapi látványt nyújtott. Belegondolva, mióta ismerem nem láttam ennyire átlagosnak. 

-Elkészültél? -Kérdezte anélkül, hogy tekintetét elvette volna a monitorról. 

-Kérhetnék valami ruhát éjszakára? -Hangom olyan félénken csengett mint még soha. Olyan volt mintha minden eddig átélt perc, érzelem vagy vidám pillanat törlődött volna. Mintha csak egy idegen házában lennék, ahol semmi másra nem próbálok figyelni csak,hogy ne legyek udvariatlan. 

-Persze, szolgáld ki magad. -Mutatott méretes gardróbja felé. Biccentettem és elindultam a hatalmas tolóajtó felé ami mögött az a rengeteg ruha megbújik. Hagytam, hogy a törölköző a földre hulljon, bár tudtam, hogyha Justin elemelné tekintetét a gépéről, teljes rálátást nyerne. Talán tudat alatt ez volt a cél. Lassan lépkedtem a puha szőnyegen, gondosan végignézve minden egyes ruhadarabon. Nem mertem hátra nézni, pedig mindennél jobban szerettem volna meggyőződni róla, hogy kis mutatványom hiábavaló-e. Hajamat átsöpörtem nyakam egyazon oldalára és kéjesen felsóhajtottam. Lábujjhegyre emelkedve akasztottam le egy pólót. Egy puha kéz simított végig hátamon én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. Testemet átjárta a libabőr, és hagytam, hogy a póló kiessen a kezemből. Lassan maga felé fordított és leeresztett a szőnyegre. Könyökével támasztotta magát, hogy ne érezzem teljes testsúlyát, de még így is éreztem. Bőr a bőrhöz simult. Lassan végigcirógatta járomcsontomat. 

-Nem tudom mi folyik köztünk. Nem tudom mi lenne a legjobb döntés. Nem tudom mivel okoznék neked örömöt. Nem tudom, hogyan óvjalak meg. Nem tudom mi a helyes. Nem tudom kimondani mit érzek amíg nem vagyok benne biztos. Nem akarok dönteni semmiről. Csak szeretnék veled lenni. Kötöttségek, kötelezettségek, média nélkül. Nem veled és még másokkal. Csak veled. -Suttogta, és egy lágy puszit nyomott homlokomra. Karomat nyaka köré fontam.

-Meddig várjak Justin? Mit vársz tőlem? -Kérdeztem elhaló hangon. Éreztem, hogy a sírás fojtogat, de eszemben sem volt engedni neki.

-Csak legyél velem. Sodródjunk az árral. 

-Egy olyan árral ahol normális, hogy elviszel valahova és egy másik lány társasága tölti ki az estéd?! -Éreztem ahogy a pulzusom emelkedik. Iszonyatosan közel álltam a kiboruláshoz.

-Nem. Egy olyan árral amiben csak ketten vagyunk. Kimondatlanul. Ameddig stabillá nem válik. -Nyugtatott. Ujjaimmal végigszántottam haján és közelebb húztam magamhoz. Egy apró puszit nyomtam ajkára. Szemei kíváncsian fürkésztek.

-Nem eshetek beléd. -Suttogtam. 

-Miért nem? Mitől vagyok más mint bárki ezen a cseszett világon?! -Szállt le róla és leült mellém törökülésben. Kissé kényelmetlenül éreztem magam meztelenül, úgyhogy az előbb leejtett pólóért nyúltam és belebújtam még mielőtt válaszoltam volna.

-Még csak nem is arról van szó, hogy a fél világ ismer. E mellett akár el is siklanék. Arról van szó, hogy ezáltal, hogy mindenki ismer te is pontosan tudod magadról, hogy bármit megtehetsz és nem veszel semmit komolyan. Volt már valaha egy rendes kapcsolatod?! -Kérdeztem hisztérikusan.

-Mi számít rendes kapcsolatnak? 

-Csak mondd ki, hogy nem volt. -Mondtam.

-Nem volt. Soha nem voltam igazán szerelmes, soha nem tudtam, hogy az emberek tényleg engem akarnak vagy a pénzem, esetleg a hírnevem. Tudod mennyire nehéz nekem normális életet élni?! -Fakadt ki.

-Csak szeretnék egy esélyt, egy kis időt, hogy ami köztünk van töretlenné nője ki magát. Én nagyon szeretnék bízni benned, hidd el, de ennyi rossz tapasztalat után... -Suttogta, és arcát tenyerébe temette. Óvatosan közelebb csúsztam hozzá és fejemet vállára hajtottam.

-Sodródjunk az árral. -Leheltem alig hallhatóan. Kezeinket összekulcsolta és apró puszit nyomott fejem búbjára. Ha tudná, hogy én mennyire tartok ettől. Ötletem sincs mennyi ideig ülhettünk csöndben egymásra dőlve, de kétségkívül elaludtam. Mikor eltűnt alólam a talaj és Justin karjaiban találtam magam szemeim álmosan nyitódtak ki. Nagyokat pislogtam, miközben arcát kémleltem. 

-Aludj tovább hercegnő. -Mosolygott rám és befektetett az ágyba. Bebújt mellém és nyakig betakart. (...)

Miközben kifelé bámultam a kocsi ablakán folyamatosan visszapörgettem a tegnap esti párbeszédet. Barátok lennénk, vagy több ez annál? Együtt vagyunk, csak nem hivatalosan? Jobban össze voltam zavarodva mint gondoltam. Pontosan a házunk előtt parkolt le. Kikapcsoltam a biztonsági övet és enyhén felé fordultam.

-Megjöttünk! -Mosolygott rám.

-Ez nem a mi házunk. -Néztem értetlenül a GPS-re.

-De hát...ezt a címet adtad meg. -Fogta kezébe a kis készüléket. Halkan felkuncogtam.

-Köszi, hogy hazahoztál. -Mondtam vigyorogva. 

-Hazudós. -Biggyesztette le alsó ajkát. Látványán nevetnem kellett de csak fejcsóválva adtam egy puszit a szájára. Kezét tarkómra simítva húzott magához közelebb.

-Ennél azért több odaadást várok egy fuvarért. -Suttogta ajkaimba. Mindig elcsodálkozom mennyire elképesztően csókol. Vagy éppen azon, hogy mennyire összhangban vagyunk. 

-Tudod, elég durván le vannak sötétítve az üvegek. Már ha tényleg be szeretnéd bizonyítani mennyire hálás vagy. -Vigyorgott rám, miközben szemöldökét húzogatta. Csúnyán néztem rá, mire ő védekezően maga elé tartotta kezeit.

-Csak egy ötlet volt. De akkor majd máskor. -Kacsintott rám, én pedig kipattantam a kocsiból.

~

Drágáim, íme a várva várt rész! :) Most egy hétre elutazom de utána jön a folytatás! Kérlek hagyjatok egy pár kommentet, ha már én is rááldozok két órát, hogy megírjam nektek<3. Köszönöm! Ja és ne felejtsetek el benézni a másik blogba sem. 

ÚJ BLOG

Nagyon sajnálom, hogy ősidők óta nem volt rész, de valahogy nem jött az ihlet és nem is volt időm. A nyáron mindenképp befejezem ezt a blogot és írom tovább de addig is olvassátok el a másik blogomat! Szintén Justinos. http://gamewiththedevil.blogspot.hu/

15. Hol a határ?!

Talán kicsit ferdítettem mikor azt mondtam, hogy egy laza beülős hely. Egy tánctértől gondosan elkerített bárrész, bőrfotelek és kisebb zugok tárultak elénk. Tökéletesen lehetett hallani az üvöltő zenét, de a hely ezen részén semmi szükség nem volt az ordibálásra a kommunikációhoz. Közvetlen a bár mellett, a legnagyobb asztalnál vadul integetett a crew egy része. Aki ide betehette a lábát egyértelműen volt valaki. Vagy valakinek a valakije. Kezemet Ashley fenekére csúsztatva vezettem az asztal felé. Csípője tökéletes ringása erősen lekötötte a koncentrációmat.

-Justin, mi ez a hely? Nem mondtad, hogy társaságunk is lesz. -Hajolt a fülemhez.

-Imádni fogod. -jelentettem ki határozottan. Az asztalhoz érve mindenki hatalmas kitörésbe kezdett. Fredo szinte a hátamra ugrott lelkesedésébe. Kétségkívül már mindenkinek jó kedve volt.

-Srácok, ő itt Ashley, egy barátom. Ashley ők a többiek. -Mutogattam a mellettem álló lányra. És bár Scooter nem volt itt, akkor is erős lett volna ha a barátnőmként mutatom be. A társaság fele becsődült a tánctérre így kényelmesen le tudtunk ülni.

-Hozok valamit inni. -Indultam el a bárpult felé. Két-két hatalmas koktéllal egyensúlyoztam vissza. Ashley és Fredo mély beszélgetésbe voltak mikor visszaértem.

-Ő az enyém haver. -Nevettem fel és legjobb barátom vállába bokszoltam. Szemforgatva vigyorgott rám.

-Ahhoz előbb meg kell szerezned. -Kacsintott rám Ashley és ismételten hátat fordított. Felvont szemöldökkel néztem legjobb barátomra aki szintén nem volt hajlandó nekem szentelni figyelmét. Szép kis este lesz. Mit sem törődve velük hátulról átkarolva nyújtottam át neki a koktélt. Államat vállára támasztottam és csupasz bőrét kezdtem cirógatni. Csúnya pillantást küldtem Fredo felé aki vette a lapot és bevonult a tánctérre.

-Már megszereztelek. -Duruzsoltam fülébe, teljességgel leszarva nemtörődömségét.  Ashley kénytelen kelletlen visszafordult felém. Lazán hátradőlt a fotelban és lábait keresztbe fonva szürcsölgette italát. Helyben le tudtam volna tépni róla a ruhát. Ez a kanapé még meg is felelt volna a célnak. Türelmetlenül pillantott rám pillái alól.

-Tudod, csak azért mert párszor ágyba vittél még nem szereztél meg. -Mondta ki az egyértelműt. Sejthettem volna, hogy nem élvezhetem örökké ezt a laza kapcsolatot anélkül, hogy bármi kivetnivalót találna benne.

-Többet akarsz? -Kérdeztem, miközben lehúztam egy az asztalon talált vodkás pohár tartalmát.

-Ezt inkább magadtól kellene megkérdezned. -Mondta szárazon és lágyan végignyalta ajkait. Legalább ne akarna még ilyenkor is az őrületbe kergetni.

-Mert ha nem, akkor ne akard megváltani a világot, ha szóba állok egy másik pasival. -Tette hozzá.

-A figyelmedért bármit. -Feleltem lazán. Szemforgatva húzta le koktélja maradékát és indult el a hatalmas tömegbe. Gondolkodás nélkül rohantam utána. Enyhén megszorítva csuklóját rántottam hátra magamhoz. Szúrósan nézett rám miközben mellkasomnak ütközött.

-Imádom a temperamentumodat. -Vigyorogtam rá. Kezeit tarkómra csúsztatta és minden porcikájával nekem feszült.

-Annyira öntelt vagy. -Csóválta meg fejét és eltolta magát. Megbabonázva néztem ahogy elképesztően szexin és elegánsan lépked a tömeg felé. Dermedtem figyeltem ahogy elveszik. Szinte a semmiből tette valaki a kezét a vállamra. 

-A barátnőd? -Kérdezte egy lágy női hang. Oldalra sandítottam hátha egy ismerős arcot tudok hozzápárosítani de teljesen idegen volt.

-Nem, nem a barátnőm. -Válaszoltam miközben kezeimet zsebre vágva szakítottam el a tekintetem a tömegtől. Végigmértem új társaságom megtestesítőjét. Legalább egy fél fejjel alacsonyabb volt Ashley-nél és a haja is sokkal sötétebb volt. Összességében szép lány volt és hatalmas dekoltázsa alapján egy ribanc. Bár meg kell hagyni volt mit kirakni. Pofátlanul elidőztem a látványon. Mikor ismételten arcának szenteltem figyelmem alsó ajkába harapva rebegtette pilláit. Kedvem lett volna szemforgatva elsétálni, mégsem tettem. 

-Van kedved inni valamit? -Kérdeztem, miközben egy önelégült mosolyt küldtem felé. Tudtam, hogy igent fog mondani, és nem is kellett csalódnom. Lassan a harmadik pohár tequila fogyott el a bárpultnál. Nem beszélgettünk semmi különösről, nem is volt olyan állapotban a lány.

-Mit is mondtál, hogy hívnak? -Kérdeztem.

-Nem mondtam, de egyébként Kate. -Mosolygott rám vidáman. Testét a zene ritmusára ringatta a bárszéken, miközben szórakozottan piszkálta a piához adott citrom héját. 

-És te mit is mondtál, hogy hívnak? -Ismételte meg kérdésem. Mondata végén lassan végignyalt ajkain és hagyta, hogy haja rendezetlenül a szemébe hulljon. 

-Nem mondtam. -Válaszoltam. Teljesen biztos voltam benne, hogy tudja ki vagyok. 

Nevetve görnyedt a pult felé. Homlokát kezével támasztotta meg. A mellette lévő székre utánozhatatlan kecsességgel ültek fel. Bárhol felismerném. Nem nézett rám, rendelt egy italt magának majd a pult felületét kezdte kémlelni.

-Szép kis szerzemény. -Mondta olyan hangerővel, hogy én is halljam. Fejével lassan felém fordult, hogy biztosra tudassa velem, ez nekem szólt. 

-Ashley. -Nyögtem ki, mire a köztünk ülő Kate is felegyenesedett. Először Ashley-re pillantott majd rám.

-Ne haragudj de mennem kell. -Ugrottam le a székről és egyenesen a mellette lévő szék felé vettem az irányt. Megragadtam a karját és minden tiltakozását figyelmen kívül hagyva rángattam magam után. 

-Annyira bosszantó vagy! -Morogta mikor már kijutottunk az épületből. 

-Mit akarsz? -Kérdezte karba tett kézzel.

-Menjünk haza. -Mondtam higgadtan. 

-Majd haza megyek ha akarok. Nagy lány vagyok már, tudok taxit fogni. -Zsörtölődött tovább.

-Együtt jöttünk, együtt megyünk. Nyugodj meg, elmegyünk hozzám, kialusszuk az estét és minden rendben lesz. -Nyugtattam meg, mire ő csak égnek emelte tekintetét. 

-Úristen Justin azt hiszed minden úgy van ahogy te akarod? Azt hiszed, hogy kedvedre az ágyadba vihetsz, hogy aztán egy "barátodként" bemutathass a társaságodnak?! Szerinted ez normális? Elhozol valahova és az egész estét egy másik lánnyal töltöd?! Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Már az elején tudtam, hogy nem szabadna bele mennem ebbe az egészbe, mégis hallgattam rád. -Fakadt ki. Könnyei akaratlanul végigkúsztak fáradt arcán. És bár szerintem bőven ivott az este folyamán olyan tisztán és tökéletesen beszélt, hogy akaratlanul is meglepődtem. Mindig meglep. Nagyokat pislogva néztem rá. 

-Sajnálom. -Mondtam végül.

~

Nagyon sajnálom, hogy csak most tettem új részt de még ez is hihetetlenül nehezen jött össze. Szinte semmi időm nincs az év végi hajtás miatt de amint lecsillapodnak a dolgok gyakrabban teszek, cserkészbegyszó. Remélem azért tetszett a rész, de ha nem is mindenképp írjátok meg :). xoxo 

14. Kezdődhet

Kicsit megijesztett a valóság gondolata. Már holnap el jöhet az a pont amikor lezuhanok a földre. Furcsa volt ez a hirtelen felismerés, de még inkább, hogy Justin is felismerte. Fejemet vállára hajtottam és absztrakt mintákat rajzoltam kézfejére. Lágy puszit adott fejbúbomra, amitől szám sarkában azonnal megjelent egy apróbb mosoly. Bármire előbb tudtam volna válaszolni mint arra a kérdésre, hogy mi folyik kettőnk között.

-Bekapcsoljam a tv-t? -Kérdezte. Hangja gyengéd volt, ügyelve arra, hogy ne törje meg bágyadt hangulatunkat. Nem akartam megszólalni, ugyanis előre féltem hangszínemtől, úgyhogy egy bólintással válaszoltam. A hatalmas képernyőn kirajzolódott Spongyabob alakja. Lehalkította egy kicsit de nem kapcsolt el.

-Te titokban mesét nézel? -Néztem fel rá mosolyogva.

-A Spongyabob király. Ismerd be, hogy te is szereted. -Mosolyodott el ő is.

-Talán. -Rántottam meg vállamat, mire ő mutatóujjával orrom hegyére koppintott. Csöndben szenteltük figyelmünket a beszélő szivacsnak. Kényelmem érdekében úgy döntöttem inkább elfekszem a hatalmas kanapén. Fejemet Justin ölében hagytam.

-Fáradt vagy? -Nézett le rám aggódó szemekkel.

-Kicsit, úgyhogy ideje lenne kezedbe venni az ügyet és szórakoztatni. -Vigyorogtam rá.

-Szórakozni akarsz? -Fejemet óvatosan lelökte öléből, hogy felálhasson. Kezeit felém nyújtva jelezte, hogy nekem is követnem kell példáját. Nyöszörögve tápászkodtam fel.

-Ne nézz rám ilyen nyűgös szemekkel,  még csak 7 óra van. -Nézett rám rosszallóan.

-Akarod mondani már hét óra van. -Nyomtam meg erősen a már szócskát. Rám se hederítve indult el a bejárati ajtó felé. Hangosan megköszörültem torkomat mire megpördült saját tengelye körül és felé nézett.

-Nem tudom hova indulsz és mit tervezel de a te pólódon kívül semmi nincs rajtam. -Magyaráztam.

-Majd beugrunk egy bevásárlóközpontba. -Rántotta meg a vállát.

-Látom nem érted, még bugyi sincs rajtam. -Vontam fel egyik szemöldököm.

-Majd megvársz a kocsiban amíg szerzek neked valamit. Na gyere, szórakozzunk egy kicsit. -Kacsintott rám és már bele is bújt cipőjébe. Várakozón áll a bejárati ajtóban. Fújtatva trappoltam mellé felkapva táskámat, majd összefont karokkal követtem az udvarra.

-Gondolom az sem számít, hogy nincs rajtam cipő. -Morogtam, miközben összefont karokkal lépkedtem mögötte a hideg betonon. Nem igazán volt időm bármit is felfogni a dolgokból, de következő pillanatban már karjaiban voltam.

-Megmentőm. -Vigyorogtam rá. Megnyomott egy gombot mire a hatalmas garázsajtó felnyílt. Egy hatalmas fehér Ferrari tárult elém. Pislogtam párat, hogy biztos lehessek benne nem képzelődöm.

-Ajánlom, hogy ne akarj beültetni Batman rádruházott kocsijába. -Mondtam feszengő hangon. A kocsi kinyílt és Justin óvatosan beültetett az anyósülésre. Nagyot sóhajtva dőltem hátra. Az üvegek olyannyira sötétítettek voltak, hogy meg mertem volna kockáztatni, hogy ezek az egyik legsötétebb üvegek amiket valaha láttam. Bepattant mellém és a kocsi motorja hangosan felbődült.

-Ha meghalok, legalább bőrüléseken. -Motyogtam, bár minden bizonnyal meghallotta ugyanis halk kuncogás hagyta el a száját. Rutinosan parkolt ki. Az utcán már várt ránk pár lustán álldogáló fotós. Justin ügyet sem vetve rájuk beletaposott a gázba és addig száguldozott amíg biztos nem volt benne, hogy nem ért utol minket senki. Valahol a belváros közepén járhattunk röpke negyed órán belül. Az utcák tele voltak emberekkel, akik szinte kivétel nélkül bámultak a kocsira. Pár szemfüles rajongó akik gondolom még a rendszámot is fejből tudják, bőszen kiabálták Justin nevét. Az egyik piros lámpánál lehúzta a saját oldalán lévő ablakot és visszakiabálta nekik, hogy szereti őket. Még a legrosszabb napomon is megmosolyogtatott volna ez a pillanat. Végül egy sétáló utca elejében parkoltunk le.

-Biztos, hogy nyitva van itt bármi? -Néztem rá kételkedve.

-Fél óra múlva zárnak, addigra hatszor megveszek mindent. -Mosolygott rám.

-Mik a méreteid? -Sürgetett.

-Harmincnégy a lábam pedig harminchatos. -Nyögtem ki. Erős kételyeim voltak afelől, hogy jó ötlet ha ő vásárol be nekem. A kocsiajtó kinyílt és már be is csapódott. Hallottam a halk sípolást ami jelezte, hogy bezárta. Csak reménykedhettem, hogy nem ütközik egy csapat rajongóba miközben fehérneműt vásárol.

Justin szemszöge:

Kissé összezavarodva járkáltam fel-alá a női részlegen. Próbáltam beleképzelni Ashleyt a méregdrága ruhákba, hátha könnyebben döntésre jutok. Végül egy hófehér pánt nélküli ruhát akasztottam le. Felső szegélyénél gyöngyök voltak rajta és a szoknya eleje sokkal rövidebb volt mint hátulja. Nem volt nehéz magam elé képzelni, ahogy barna bőrén rikít a vakító fehér szín, vagy épp ahogy tökéletes lábai megmutatkoznak. Kétségbeesetten próbáltam gondolataimat arra fogni, hogy pasi vagyok. Elégedetten dobtam le a kassza pultjára. Egy húszas éveiben járó lány nézett fel rá. Istenem csak ne borulj ki amiért én állok előtted. Nagyot nyelve köszönt és vette el tőlem a ruhát. 

-Nagyon szép. -Mosolygott rám. Arca lángvörös volt. Eleresztettem egy halvány mosolyt. Nem tudtam el dönteni, hogy jelenleg bosszant vagy aranyosnak találom. Felé nyújtottam a bankkártyámat mielőtt még ki mondhatta volna mennyibe kerül. Elismerően emeltem fel szemöldököm az ár hallatán. Megköszöntem de az utolsó pillanatban visszafordultam. Lustán támaszkodtam a pultra, gondoltam egy kicsit zavarba hozom.

-Milyen fehérneműt vennél fel ez alá a ruha alá? -Vigyorogtam rá. Zavartan pislogott rám, bőre még az előbbinél is pirosabb volt.

-Nagyon szép fehérneműink vannak a második emeleten. -Hadarta el és kezével a mozgólépcső felé mutogatott.

-Segítenél nekem választani? Nem igazán vagyok otthon melltartó téren. -Kérleltem a tőlem telhető legkedvesebben. Futva rákacsintottam majd válaszát meg sem várva indultam felfelé. Hallottam halk lépteit mögöttem. Egy emeletnyi csipkeözön terült elém. Mit ne mondjak, bármelyikben el tudnám képzelni a kocsiban várakozó gyönyörűséget. 

-Mindenképp egy fehér pánt-nélküli melltartót ajánlanék. -Motyogta az eladólány miközben elhaladt mellettem. 

-Hányas méret kell? -Nézett rám érdeklődve egy melltartót szorongatva. A fejemet ingatva próbáltam visszaemlékezni mit mondott, de határozottan nem kaptam ilyen információt.

-Ránézésre is működik a dolog? -Nevettem fel kínosan. 

-Persze. -Nevetett fel ő is. Biztosra vettem, hogy bármikor kibukhat belőle a kérdés kinek vásárolok. Szememmel körbepásztáztam a fehér melltartók választékát és az általam legszexibbnek ítéltek közül kerestem ki a ránézésre jó méretet. Legnagyobb szerencsémre a bugyi hozzá járt. Nem hiszem, hogy képes lettem volna még egyszer ennyi időt eltölteni itt. Gyorsan fizettem és már száguldottam is tovább a következő üzletbe. Itt már rögtön azzal kezdtem, hogy tanácsot kértem milyen cipő illik ehhez a ruhához úgyhogy hamar végeztem. Pontban egy fél óra elteltével ültem be a kocsiba.

-Azt mondtad ennyi idő alatt hatszor bevásárolsz. -Vigyorgott rám az ülésen kuporogva.

-Ha meglátod miket vettem azonnal abba hagyod a nyafogást. -Mondtam boldogan miközben átadtam neki a zacskókat. Elismerően nézett végig a márkajelzéseken. Izgatottan vette ölébe először a cipőt, végül pedig a ruhát és a fehérneműket. 

-Justin ezek meseszépek. -Nézett rám tátott szájjal. Képzeletben vállba veregettem magam.

-De igazán nem kellett volna ennyit költened. -Tette hozzá rosszallóan, miközben az árcédulát kémlelte.

-Ha ettől ilyen boldog vagy, akkor minden pénzt megért. -Simítottam végig arcán.

-Köszönöm. -Suttogta meghatottan majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.

-De, hogy öltözzek át? -Húzódott hátrébb. Gonosz vigyorral az arcomon böktem a hátsó ülés felé.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan.

-Ha neked úgy jobb, kiszállhatsz és ott is levetkőzhetsz. Már úgyis sötét van. -Mutattam ki az ablakon. Szemforgatva adta kezembe a zacskókat, hogy hátramászhasson. 

-Csak óvatosan, szeretem ezt a kocsit. Bár ez  a látvány lehet, hogy elfeledteti velem. Utaltam pucsítására. 

-Justin lennél szíves befogni. -Sóhajtott fel miután hátraküzdötte magát. Amennyire lehetett az ő irányába fordultam, hogy tökéletes rálátásom legyen öltözködésére. A vártnál ügyesebben kapkodta magára a ruhadarabokat.

-Kész vagyok! -Jelentette ki önelégülten.

-Vagyis nem, add ide a táskám légyszi. -Nyújtotta felém a kezét. 

-Ezt fogd meg. -Nyomott a kezembe egy kis tükröt. Röpke pár perc alatt tökéletesítette sminkjét és már úton is voltunk következő ulticélunk felé. Hamarabb oda értünk mint gondoltam, bár ez lehet, hogy a túlzásba vitt sebességnek köszönhető. Leparkoltam a hatalmas bár előtt és rohantam kinyitni Ashley előtt az ajtót. Könnyedén szállt ki a kocsiból kezemet szorongatva.

-Hol vagyunk? -Kérdezte és állával a kígyózó sorra bökött.

-Semmiség, csak egy beülős hely. Az este végére biztosíthatlak, hogy nem lesznek gátlásaid. -Súgtam fülébe.

-Ahhoz képest, hogy "csak egy beülős hely" vannak páran. -Motyogta miközben elsétáltunk a sor mellett. Aprót biccentettem a biztonsági őr felé aki készségesen be is engedett. 

~

Ne haragudjatok, ha kicsit laposra sikeredett, de ez leginkább a következő rész bevezetője! Nagyon örültem a kommenteknek, remélem most is megajándékoztok párral és cserébe hamarabb hozom a folytatást ;).

Ohh és ha van kedvetek nézzetek be a Tumblr oldalamra. Kicsit személyesebb dolgokról írok.

http://ancsigood.tumblr.com/

13. Csak arról szólna?

Vannak pillanatok amikor minden eddig szem előtt tartott érzés megszűnik létezni. Önbecsülés, dac, biztonság, kockázat, elvek. Légy titokzatos, ne add magad könnyen. Ne bízz senkiben. Számolj a következményekkel. Tényleg szükség van minderre? Megéri elpocsékolni azt a rengeteg időt ezekkel az átmeneti állapotokkal? Ahelyett, hogy élnénk. Élnénk a pillanatnak. A jelennek. Akkor és ott semmi nem érdekelt. Hagytam, hogy Justin keze felfedezze testem minden négyzetcentiméterét. Már nem először. Görcsösen kapaszkodtam vállába. Egy durva mozdulattal ültetett fel a pultra. Lábaim körbefonták a derekát. Ajkai apró csókokkal lepték el nyakamat. Lehelete lágyan cirógatott  Bőröm mintha minden egyes érintésétől lángba borulna. Pont ahogy tekintete is. Kezem lassan siklott végig hátán, a tarkóján egészen a hajáig. Tönkretéve ezzel tökéletesen belőtt frizuráját. Nem úgy tűnt mintha bánná. Gyengéden harapott bele nyakamba. Jobb keze mohón markolt mellemre.

-Annyira utálom, hogy nem lehetsz bármikor az enyém. –Sóhajtotta a fülembe. Kissé elhúzódtam, hogy szemébe tudjak nézni.

-Most itt vagyok. –Suttogtam ajkaiba. Tenyerét arcomra helyezte, másik kezével pedig a hajammal szórakozott.

-Szeretném ha tudnád, hogy nem csak erre kellesz. Egyszerűen csak szükségem van rá. Te pedig tökéletes vagy. –Motyogta és szája ismét nyakam után kutatott. Jelentéktelen magyarázat volt. Nem volt rá szükség, én is ugyanezt éreztem. Mind kettőnknek kellett valaki aki megtestesítette az ideális személyt. Az átmenetet amíg találunk valakit aki tényleg hozzánk való. Ugyanis mi egyértelműen nem passzolunk. Kivesézheti a média a dolgot amennyire csak akarja. Mindig ott lesz a tagadás. Annyira jelentéktelen ami kettőnk között történik, hogy kár is lenne azt állítani, hogy van valami. Ami érzelmek nélkül történik nem számít. Legalábbis szeretném hinni, hogy nem számít. Egyikünknek sem. Túl sokat gondolkozom. Kényszer szerűen húztam magamhoz, követelve csókját. Tökéletes összhang, mint mindig. Justin lehúzta ruhám cipzárját és lerángatta rólam. Kezei és szája egyaránt  melleimre tévedtek. Harapdálás, húzogatás, csókolgatás. Teljes extázis. Combjaimra markolt és lábaimat kisebb terpeszbe kényszerítette. Leguggolt a pult elé, így tökéletes magasságba kerülve legféltetettebb testrészemmel. Nyelve gyengéden siklott végig rajtam. Hangos nyögés. Ujjaival csiklómat simogatva kényszerítette ki teljes bénultságom, ahonnan egy jó darabig nem is szabadultam. Egy utolsó puszit adva rá jelezte, hogy végzett kényeztetésemmel. Leugrottam a pultról és levettem róla a már amúgy is bokáját verdeső nadrágját. Most rajtam volt a sor. Lassan számba vettem férfiasságát. Szemeimet becsukva láttam hozzá feladatomhoz. Halkan nyögdécselt. Kezével hajamba markolva utasított gyorsabb tempóra. Végül egy nagyobb nyögés és eltolt magától. Felálltam, hogy ismét egy magasságba legyünk. Elégedetten mosolygott rám. Ezt most bóknak vegyem? Államra szorítva csókolt meg. Megkockáztatnám, hogy ez volt a legdurvább csókunk. Illet a pillanathoz. Megfordított én pedig automatikusan hajoltam előre. Ujjaim a pultot szorították, ő pedig hátulról markolta csípőm. Hallottam ahogy feltépti az óvszeres tasakot. Ezen kívül semmi  felkészülési idő, semmi figyelmeztetés, azonnal éreztem az első lökést. Az egész teret halk nyögések lengték be. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Túl intenzív volt. Robbantam. Megrökönyödve markoltam a pultot. Nem állt le, percekig folytatta még, mire ő is rám rogyott. Felegyenesedtem és felé fordultam. Remegő testét átkarolva álltunk a sötétben. Hajamat fülem mögé tűrte és szinte érezhetetlen puszit nyomott a homlokomra.

-Csodálatos vagyok. –Mosolygott rám a sötétben.

-Tudom. –Vigyorogtam rá mire halkan felnevetett és megcsóválta a fejét.

-Gyere, felviszlek a hálóba. –Húzódott hátrébb és megfogta a kezem.

-Ez nem jutott eszedbe úgy húsz perccel ezelőtt? –Nevettem fel.

-Így izgalmasabb volt. –Vigyorgott rám a válla mögül. Justin menet közben egy lámpát sem kapcsolt fel. Valahogy eljutottunk egy liftig ami kinyílva hatalmas világossággal töltött meg mindent. Hunyorogva szálltam be. Tüntetően hátat fordítottam a hatalmas tükörnek inkább figyelve ahogy megnyomja a gombot.

-Még soha nem voltam meztelenül liftben. –Mondtam zavartan és karomat összefontam fedetlen melleim előtt.

-Egyszer mindent ki kell próbálni.

A lift halkan megállt és az ajtó szinte hangtalanul nyílt ki.

-Csak utánad. –Mondta Justin, és kitessékelt.

-Nem látok semmi. –Suttogtam.

-Majd én vezetlek. –Felelte szintén alacsonyabb hangerővel és pimaszul fenekembe markolt.

-Egyébként miért suttogunk? –Kérdezte, miközben kinyitott egy ajtót. Végre hajlandó volt felkapcsolni a villanyt. A szoba ugyanazt a stílust adta vissza mint a nappali vagy gondolom mint a ház minden szeglete. Annyira illett hozzá az egész, hogy ha nagyon antik beállítottságú lennék sem tudnám megszólni. Leültem az óriási ágyra és figyeltem ahogy kinyit egy másik, a szobából nyíló ajtót. Félig láttam csak be, de egyértelműen kivehető volt, hogy egy gardrób. Egy Calvin Klein alsónadrágban tért vissza és egy pólóval a kezében amit szépen az arcomba is dobott.

-Szívesen. –Mondta nevetve és lehuppant mellém.

-Köszönöm. –Feleltem a lehető legszarkasztikusabban miközben kihámoztam az arcomból a ruhadarabot. Gyorsan belebújtam.

-És most mit csinálunk? –Néztem rá kérdőn.

-Lenne pár ötletem. –Súgta és hátradöntött az ágyon. Adott egy hosszú csókot, közben pedig el is kezdte felhúzni az alig pár másodperce rajtam lévő ruhadarabot.

-Justin! –Toltam el magamtól nevetve. Morcosan nézett rám amitől még inkább nevetnem kellett. Durcásan hátat fordított nekem akár egy kisfiú, én pedig hátulról hozzábújva próbáltam kiengesztelni.

-Most haragszol rám? –Gügyögtem neki, mire ő lebiggyesztett ajkakkal heves bólogatásba kezdett.

-Mivel engesztelhetnélek ki? –Kérdeztem vidáman.

-Éhes vagyok. –Motyogta.

-Rendeljünk valamit. –Vetettem föl az ötletet.

-Azt hittem főzöl nekem valamit. –Fordult felém hatalmas mosollyal az arcán.

-Meg is tenném, ha tudnék. –Ismertem be.

-Így már nem is akarlak feleségül venni.

-Nehogy azt hidd, hogy igent mondanék. –Nyújtottam rá a nyelvem.

-Pedig már ott a gyémánt gyűrű a fiókomban. –Nézett rám összeszűkült szemekkel. Egy rosszalló pillantást küldtem felé és felpattantam az ágyról.

-Na gyere, rendeljünk valamit. –Nyújtottam felé a kezem, hogy segítsek neki kimászni az ágyból. nagy nehezen feltápászkodott. Vissza mentünk a földszintre ahol Justin mindenféle lehetőséget felsorolt, hogy honnan rendeljünk vacsorát. Államat unottan támasztottam a pulton.

-Justin, teljesen mindegy csak rendeljünk már. –Zsörtölődtem.

-Jól van. –Emelte maga elé védelmező kezeit.

-Akkor olasz kaját rendelek. –Döntötte el végül.

-Csak nem pizza? –Néztem rá szemforgatva.

-Dehogy. –Legyintett, bár arckifejezése nem volt túl meggyőző. Miközben ő telefonált én átmentem a nappaliba és belesüllyedtem a hatalmas bőrkanapék egyikébe. Szándékomban állt bekapcsolni a tv-t, de a túl sok távirányító összezavart, úgyhogy jobbnak láttam annyiban hagyni. Lábaimat felhúztam és a szobát fürkésztem. Ha nagyon túl akartam volna gondolni a dolgokat zavart volna, hogy egy alig pár napja ismert srác házában vagyok. Hogy az a srác egy milliomos szupersztár és, hogy az egész világ rajtam fog csámcsogni. Zavart volna, hogy lefeküdtem vele, hogy valaki olyanná váltam akitől mindig féltem. Határozottan élveztem a szituációt. Mintha elrugaszkodnál a földtől, ott hagyva a valóságot és csak lebegnél. Eszméletlen. Justin leült mellém és egy szó nélkül karolt át. Mind ketten csöndben voltunk. Éreztük, hogy ez az a pillanat amikor ráeszmélünk mit is csinálunk. Az egyetlen kérdés csak az volt, hogy valamelyikünk ki akar-e szállni a játékból…

~

Bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt rész, de közeleg az év vége és a tanárok kezdenek becsavarodni. És egyébként sem kaptam tőletek kellő motivációt...úgyhogy ezúttal több visszajelzést kérnék, köszönöm<3

11. Hirtelen pillanatok

Lassan körbepásztáztam a helyet. Azt sem tudtam New York melyik szegletén vagyok, melyik filmet fogom látni és, hogy miért hozott ide. Hogy kerültem egyáltalán ebbe a szituációba?! Megráztam a fejem, reménykedve, hogy tisztább képet kapok bármiről. Milyen kicsinyes gondolat. A mellettem ülő fiú érdeklődve fürkészte arcomat. Egy nyugtató mosolyt küldtem felé.

-Nem azt mondtad, hogy el fogok hízni a popcorntól? –Szólaltam meg végül a hatalmas adagra mutatva.

-Ki mondta, hogy kaphatsz belőle? –Nézett rám teljes komolysággal és elfordította tőlem a kukoricát. Hangosan felnevettem reakcióján és lábamat az előttem lévő székre tettem.

-Na jó, tessék. –Mondta és nekem dobott egy maréknyi popcornt. Összeszedtem az ölembe hullott adagot és nevetve játszottam el vele ugyanazt.

-Várj, tele van vele a hajad. –Vigyorgott rám miközben közelebb hajolt, hogy minden egyes szemet egyenként kiszedjen. Végül kusza tincseimet fülem mögé simította. Ujja végigcirógatta arcomat, le a nyakamon, a karomon majd kézfejemnél állt meg.

-Ne haragudj. –Nézett rám zavarodottan és elhúzódott. Kábán néztem rá. Görcsösen figyelte a vásznat. Mi történt a tegnap esti "bármit megtehetek, akkor és ahol csak akarom" Justinnal? Bármit megadtam volna azért, hogy most belelássak a fejébe. Szerettem volna beszélni vele. Akármiről. Csak hallani akarrtam a hangját. De a film el kezdődött. Elképzelni sem tudtam, hogy épp mit nézünk. Valami vígjáték lehetett, ugyanis mellettem néha felhangzott egy-egy nevetés és mikor épp oda tudtam figyelni én is elcsíptem pár poént. De igazság szerint túlságosan kattogtam. Felettébb irritált a helyzet, hogy csak pár centire ülünk egymástól mégis lehetetlen az érintés. Mintha egy láthatatlan erő akarna minket távol tartani egymástól. Ő is érezte. Tudom. Hogy mi volt a legrosszabb az egészben? Hogy lehetetlen volt rájönni mi okozta. 

-Lépjünk le. -Fordult felém, majd olyan hirtelen sebességgel állt fel, hogy fel sem fogtam mi történik.

-Tessék? Még a felénél sem tart a film...-Mutattam a képernyőre. Ott hagyva az összes cuccot indult le a lépcsőn. Minden egyes mozdulatáról sütött határozottsága.

-De Justin, kifizetted az egész termet, legalább nézzük végig. -Kiáltottam utána. Megdöbbenve néztem ahogy lassan hátrafordul. Szája féloldalas mosolyra húzódott. 

-Ne tesz semmit. -Rántotta meg a vállát és kezével intve jelezte, hogy ideje lenne utána mennem. Még egy darabig hezitáltam végül amennyire cipőm hatalmas sarkai engedték utánasiettem. Nem nézett rám, napszemüvegét feltéve sétált tovább. 

-Justin én nem tudok ilyen tempóban haladni. -Morogtam és cipőimre mutattam. Összekulcsolta kezeinket, ezzel stabilitást biztosítva és kilökte a moziterem ajtaját. Mikor kiértünk az előtérbe nem nézett se jobbra, se balra. Nem foglalkozott a felhangzó sikításokkal, semmivel. Én is lehajtottam a fejem és szapora léptekkel mentem mellette. Nyugtatásképp rászorított a kezemre. Kiértünk az épületből ahol már fotósok kisebb hada sorakozott. Justin gyorsított a tempón, az ismerős hangból már rájöttem, hogy a kocsi kinyílt. Kinyitotta nekem az ajtót majd óriási sebességgel becsapta és beült mellém. 

-Mi a fene ütött beléd?! -Hangom hisztérikusan csengett. 

-Ne haragudj, legközelebb ígérem elviszlek a Titanic-ra. -Vigyorgott rám.

-Most hova megyünk? -Kérdeztem felvont szemöldökkel, bár úgysem látta mert figyelmét az útnak szentelte.

-Hozzám. -Válaszolta a lehető legtermészetesebb. 

-Miért?

Kezét a combomra simította. Megnyalta ajkait majd száját enyhén lebiggyesztette. Nem értettem, hogy lehet valaki ennyire dögös. Ez nem illegális?! Lábaimat keresztbe fontam, ruhám ezzel kicsit fentebb csúszott.  Enyhén oldalra fordultam, hogy kényelmesen figyelhessem. Futó pillantást vetett rám.

-Gyönyörű vagy. -Mondta és figyelmét máris a vezetésnek szentelte. Kint már szinte teljesen sötét volt. A hangulatingadozásaiba lassan belefájdult a fejem. A zene halkan szólt. Justin kezét rövid időn belül újra és újra combomra simította. Tizenöt perc telhetett el mire körülöttünk már csak hatalmas házakat láttam, elképesztően nagy kerítésekkel. Mi sem laktunk szar környéken de ehhez azért nem volt fogható. A kocsi lelassult, megnyomott egy kis fekete távirányítót, mire a hatalmas kapu kinyílt. A kocsi leállt és Justin kiugrott belőle. Ez a hirtelen távozás is egy berögződés lehet nála. Kinyitottam az ajtót, Justin a kezét nyújtva segített kimászni. Hálás mosolyt küldtem felé. A lámpák automatikusan kapcsolódtak fel ahogy a bejárat felé tartottunk. Keze a derekamat karolta, szorosan magánál tartva. Bénultam álltam mellette miközben előhalászta a kulcsait. A hatalmas ajtó kinyílt és egy pofátlanul nagy tér tárult elém. Justin felkapcsolta a villanyt ami csak a tér egyik felét világította meg, azt is elég gyérül. Nem voltak falak, balra egy nappaliszerűség volt, a legmodernebb berendezés, sehol egy porszem. Még az IKEA is megirigyelné. A másik oldalon egy konyhaszerűség volt, középen egy hatalmas konyhapult rajzolódott ki a sötétben. Bár szinte biztos voltam benne, hogy ez csak egy átmeneti konyha, eszméletlenül nézett ki. 

-Csak utánad. -Mutatott a jobbra. Bizonytalanul lépkedtem, végül nekidőltem a pultnak és kérdőn néztem Justinra. Mit keresek itt egyáltalán?! Lassan sétált felém, végül pofátlan közelségben állt meg előttem. Kezeit csípőmre simította és fülemhez hajolt.

-Elképesztően nézel ki hátulról. -Suttogta és óvatosan fülcimpámra harapott. Apró puszikkal halmozta el nyakamat, miközben kezét fenekemre csúsztatta. Halkan felnyögtem. Nem értettem a helyzetet. Ez a Justin már ismerősebb volt mint aki a moziban ült mellettem.

-Ezért hoztál ide? -Súgtam, mialatt kezeim önként túrtak hajába.

-Részben. -Motyogta a nyakamba.

~

Kárpótlásul az egy hetes várakozásért :) Remélem tetszik, mindenképp írjátok meg♥