15. Hol a határ?!

Talán kicsit ferdítettem mikor azt mondtam, hogy egy laza beülős hely. Egy tánctértől gondosan elkerített bárrész, bőrfotelek és kisebb zugok tárultak elénk. Tökéletesen lehetett hallani az üvöltő zenét, de a hely ezen részén semmi szükség nem volt az ordibálásra a kommunikációhoz. Közvetlen a bár mellett, a legnagyobb asztalnál vadul integetett a crew egy része. Aki ide betehette a lábát egyértelműen volt valaki. Vagy valakinek a valakije. Kezemet Ashley fenekére csúsztatva vezettem az asztal felé. Csípője tökéletes ringása erősen lekötötte a koncentrációmat.

-Justin, mi ez a hely? Nem mondtad, hogy társaságunk is lesz. -Hajolt a fülemhez.

-Imádni fogod. -jelentettem ki határozottan. Az asztalhoz érve mindenki hatalmas kitörésbe kezdett. Fredo szinte a hátamra ugrott lelkesedésébe. Kétségkívül már mindenkinek jó kedve volt.

-Srácok, ő itt Ashley, egy barátom. Ashley ők a többiek. -Mutogattam a mellettem álló lányra. És bár Scooter nem volt itt, akkor is erős lett volna ha a barátnőmként mutatom be. A társaság fele becsődült a tánctérre így kényelmesen le tudtunk ülni.

-Hozok valamit inni. -Indultam el a bárpult felé. Két-két hatalmas koktéllal egyensúlyoztam vissza. Ashley és Fredo mély beszélgetésbe voltak mikor visszaértem.

-Ő az enyém haver. -Nevettem fel és legjobb barátom vállába bokszoltam. Szemforgatva vigyorgott rám.

-Ahhoz előbb meg kell szerezned. -Kacsintott rám Ashley és ismételten hátat fordított. Felvont szemöldökkel néztem legjobb barátomra aki szintén nem volt hajlandó nekem szentelni figyelmét. Szép kis este lesz. Mit sem törődve velük hátulról átkarolva nyújtottam át neki a koktélt. Államat vállára támasztottam és csupasz bőrét kezdtem cirógatni. Csúnya pillantást küldtem Fredo felé aki vette a lapot és bevonult a tánctérre.

-Már megszereztelek. -Duruzsoltam fülébe, teljességgel leszarva nemtörődömségét.  Ashley kénytelen kelletlen visszafordult felém. Lazán hátradőlt a fotelban és lábait keresztbe fonva szürcsölgette italát. Helyben le tudtam volna tépni róla a ruhát. Ez a kanapé még meg is felelt volna a célnak. Türelmetlenül pillantott rám pillái alól.

-Tudod, csak azért mert párszor ágyba vittél még nem szereztél meg. -Mondta ki az egyértelműt. Sejthettem volna, hogy nem élvezhetem örökké ezt a laza kapcsolatot anélkül, hogy bármi kivetnivalót találna benne.

-Többet akarsz? -Kérdeztem, miközben lehúztam egy az asztalon talált vodkás pohár tartalmát.

-Ezt inkább magadtól kellene megkérdezned. -Mondta szárazon és lágyan végignyalta ajkait. Legalább ne akarna még ilyenkor is az őrületbe kergetni.

-Mert ha nem, akkor ne akard megváltani a világot, ha szóba állok egy másik pasival. -Tette hozzá.

-A figyelmedért bármit. -Feleltem lazán. Szemforgatva húzta le koktélja maradékát és indult el a hatalmas tömegbe. Gondolkodás nélkül rohantam utána. Enyhén megszorítva csuklóját rántottam hátra magamhoz. Szúrósan nézett rám miközben mellkasomnak ütközött.

-Imádom a temperamentumodat. -Vigyorogtam rá. Kezeit tarkómra csúsztatta és minden porcikájával nekem feszült.

-Annyira öntelt vagy. -Csóválta meg fejét és eltolta magát. Megbabonázva néztem ahogy elképesztően szexin és elegánsan lépked a tömeg felé. Dermedtem figyeltem ahogy elveszik. Szinte a semmiből tette valaki a kezét a vállamra. 

-A barátnőd? -Kérdezte egy lágy női hang. Oldalra sandítottam hátha egy ismerős arcot tudok hozzápárosítani de teljesen idegen volt.

-Nem, nem a barátnőm. -Válaszoltam miközben kezeimet zsebre vágva szakítottam el a tekintetem a tömegtől. Végigmértem új társaságom megtestesítőjét. Legalább egy fél fejjel alacsonyabb volt Ashley-nél és a haja is sokkal sötétebb volt. Összességében szép lány volt és hatalmas dekoltázsa alapján egy ribanc. Bár meg kell hagyni volt mit kirakni. Pofátlanul elidőztem a látványon. Mikor ismételten arcának szenteltem figyelmem alsó ajkába harapva rebegtette pilláit. Kedvem lett volna szemforgatva elsétálni, mégsem tettem. 

-Van kedved inni valamit? -Kérdeztem, miközben egy önelégült mosolyt küldtem felé. Tudtam, hogy igent fog mondani, és nem is kellett csalódnom. Lassan a harmadik pohár tequila fogyott el a bárpultnál. Nem beszélgettünk semmi különösről, nem is volt olyan állapotban a lány.

-Mit is mondtál, hogy hívnak? -Kérdeztem.

-Nem mondtam, de egyébként Kate. -Mosolygott rám vidáman. Testét a zene ritmusára ringatta a bárszéken, miközben szórakozottan piszkálta a piához adott citrom héját. 

-És te mit is mondtál, hogy hívnak? -Ismételte meg kérdésem. Mondata végén lassan végignyalt ajkain és hagyta, hogy haja rendezetlenül a szemébe hulljon. 

-Nem mondtam. -Válaszoltam. Teljesen biztos voltam benne, hogy tudja ki vagyok. 

Nevetve görnyedt a pult felé. Homlokát kezével támasztotta meg. A mellette lévő székre utánozhatatlan kecsességgel ültek fel. Bárhol felismerném. Nem nézett rám, rendelt egy italt magának majd a pult felületét kezdte kémlelni.

-Szép kis szerzemény. -Mondta olyan hangerővel, hogy én is halljam. Fejével lassan felém fordult, hogy biztosra tudassa velem, ez nekem szólt. 

-Ashley. -Nyögtem ki, mire a köztünk ülő Kate is felegyenesedett. Először Ashley-re pillantott majd rám.

-Ne haragudj de mennem kell. -Ugrottam le a székről és egyenesen a mellette lévő szék felé vettem az irányt. Megragadtam a karját és minden tiltakozását figyelmen kívül hagyva rángattam magam után. 

-Annyira bosszantó vagy! -Morogta mikor már kijutottunk az épületből. 

-Mit akarsz? -Kérdezte karba tett kézzel.

-Menjünk haza. -Mondtam higgadtan. 

-Majd haza megyek ha akarok. Nagy lány vagyok már, tudok taxit fogni. -Zsörtölődött tovább.

-Együtt jöttünk, együtt megyünk. Nyugodj meg, elmegyünk hozzám, kialusszuk az estét és minden rendben lesz. -Nyugtattam meg, mire ő csak égnek emelte tekintetét. 

-Úristen Justin azt hiszed minden úgy van ahogy te akarod? Azt hiszed, hogy kedvedre az ágyadba vihetsz, hogy aztán egy "barátodként" bemutathass a társaságodnak?! Szerinted ez normális? Elhozol valahova és az egész estét egy másik lánnyal töltöd?! Mégis mi a faszt képzelsz magadról? Már az elején tudtam, hogy nem szabadna bele mennem ebbe az egészbe, mégis hallgattam rád. -Fakadt ki. Könnyei akaratlanul végigkúsztak fáradt arcán. És bár szerintem bőven ivott az este folyamán olyan tisztán és tökéletesen beszélt, hogy akaratlanul is meglepődtem. Mindig meglep. Nagyokat pislogva néztem rá. 

-Sajnálom. -Mondtam végül.

~

Nagyon sajnálom, hogy csak most tettem új részt de még ez is hihetetlenül nehezen jött össze. Szinte semmi időm nincs az év végi hajtás miatt de amint lecsillapodnak a dolgok gyakrabban teszek, cserkészbegyszó. Remélem azért tetszett a rész, de ha nem is mindenképp írjátok meg :). xoxo