6. Nem mindig lehetséges az ellenállás

Összerezzentem hangja hallatára.  Még abba sem igazán gondoltam bele, hogy lebuktam, csak a csöndet megtörő tökéletes hangja vonta el a figyelmem.  Ezek szerint az ajtó mégsem esett ki a tükör látóköréből. Kínosan kellett volna éreznem magam, és hazudnék ha azt mondanám, hogy kicsit sem zavar a lebukásom, de fele annyira sem mint ahogy az illendő lenne.  A kimerültség a whiskey és a látvány feledtette a dolgot.

-Sajnálom, én csak nem tudtam aludni és gondoltam megnézem ébren vagy-e. –Magyarázkodtam.  Persze azt nem magyarázta meg kis monológom, hogy miért bámultam, de ujjaimat összeszorítva mantráztam, hogy ne kérdezzen rá. És nem is tett így.

-Én sem tudok aludni. –Vigyorgott rám a tükörből.

-Gondoltam veszek egy forró fürdőt, de ha már itt vagy akár egymást is szórakoztathatnánk.  Mármint nem úgy. –Nevetett fel kínosan. Megértően bólogattam majd besétáltam a fürdőbe és felhuppantam a kád szélére. Innen tökéletes rálátást kapva Justinról a tükörből és hátulról. Erősen elgondolkodtam, hogy miért rejtegeti hátsó felét nagy ülepes gatyákban mikor, hát, hogy is mondjam, nem rossz. Bár lehet, hogy azért tolja annyira le, hogy azért az emberek mégiscsak tudatosuljanak adottságáról. Most már határozottan biztos voltam Justin egocentrikusságában. De ki hibáztathatná érte? Vetett magára egy utolsó pillantást majd felém fordult, kezével hátulról támasztotta magát a pulton, ezzel is fenntartva a „halál laza vagyok” szerepet. Karizmai megfeszültek és ebben az enyhén görnyedt állapotban tökéletesen kivehetőek voltak kockái. Ashley, csillapodj. Mondtam magamnak.

-Jól áll a fehér. –Nyögte ki hosszas csönd után. Kurtán végigfuttattam magamon a tekintetem, egy fehér selyemköntös volt rajtam amit a fürdőszoba szekrényében találtam. Az amúgy is rövid darab combjaimnál szétnyílt, rálátást biztosítva lábaimra, és miután nem szorítottam túlzottan magamra, minimálisan megmutatta melltartóm felső szegélyét. Automatikusan oda akartam nyúlni, hogy megigazítsam, de meggondoltam magam. Ha ő állhat előttem egy szál semmiben, akkor én sem könnyítek a helyzetén.

-Köszönöm. –Mosolyodtam el mire ő is megajándékozott egy félmosollyal. Istenem csak bele ne ájuljak a kádba. Azonnal abba kell hagynom az ilyen gondolatokat.

-Felveszek valamit, hogy könnyebben menjen a beszélgetés. –Kacsintott rám és ellökte magát a pulttól.

-Nehogy azt hidd, hogy egy kicsit is érdekel a már-már meztelen tested. –Mondtam cinikusan, miközben előredőltem, hogy közelebb legyen. Leguggolt elém, ezzel megszegve a tisztes távolság törvényét. Mert, hogy ez a közelség nem volt tisztes az biztos.

-Tényleg nem? –Suttogta, mire egész testemet átjárta a libabőr.

-Tényleg nem. Szerintem te sokkal inkább éhezel az én látványomra mint én a tiedre. –Feleltem, miközben egyik ujjammal álla alá nyúltam, hogy szemei az enyémmel egy párhuzamba kerüljenek a dekoltázsomról. Diadalittasan vigyorogtam rá.

-Érdekes. Nem is tudom, melyikünk bámulta a másikat percekig az ajtó zugából. –Vágott vissza. Semmi vigyor, csak egy elégedett mosoly. Tehát észrevett. Éreztem, hogy arcomat elönti az enyhe pír, de nem adtam fel. Nem jöhetett rá, mennyire akarom őt.

-Csak nem akartalak megzavarni. Féltem, hogy annyira elveszel önmagad csodálásában, hogy leordítasz ha megzavarlak.

-Úgyhogy inkább becsatlakoztál a csodálásba. –Nézett rám teljes komolysággal, de mosolya egyértelmű vigyorra húzódott. Tíz-null Justinnak.

-Túl sokat gondolsz magadról Biebs. –Nevettem fel a lehető legszarkasztikusabban, ezzel kicsit eltávolodva arcától.

-Én inkább úgy fogalmaznék, hogy tisztában vagyok önmagammal. Csak úgy süt rólad, hogy nedves a bugyid a közelségemtől. –Felelte.

-Én álló farokkal inkább nem mondanék semmit. –Visszadőltem eredeti állapotunkba, vagy talán még kicsit tovább is, így érezve arcomon minden egyes lélegzetvételét. Határozottan felgyorsult.

-Érezd magad megtisztelve. Kevés embernek sikerül ezt kiváltania belőlem. –Suttogta ajkaimba.

-Csak nem megcsappant általad a hűtő alkoholtartalma? Hadd tippeljek! –Mondta miközben egyik kezét combomra simította, másikkal pedig végigsimított ajkaimon. Hangosan kifújtam a levegőt és fogadni mertem volna, hogy szívverésemet még ő is hallja.

-Whiskey. –Jelentette ki határozottan és kezét, mellyel előbb még a számat cirógatta, tarkómra csúsztatta.

-Nem is gondoltam volna, hogy ekkora alkohol szakértő vagy. –Suttogtam, ugyanis éreztem, hogy hangomból is elszállt minden erő. Tudtam, hogy tartanom kell magam, hisz néhány órával ezelőtt én voltam az aki zokogva rohant el mert csinálni akart valamit. Erre itt ülők előtte, arcától alig néhány milliméter választ el és azért fohászkodom, hogy ne teperjem le én magam. Bosszantó volt, hogy mit vált ki belőlem ennyi idő után. Vajon mindenkit ennyire könnyedén az ujjai köré csavar?! Semmi kétség.

-Sok mindent nem tudsz még rólam.

~

Köszönöm az eddigi visszajelzéseket, vagy akár csak a sok kattintást. Akár Twitteren, akár itt kommentbe fejtitek ki a véleményeteket elképesztően örülök. Ez az ami motivál az írásra. Több motiváció, több rész :D.