7. Let's play a game

Milyen igaz. Jóformán semmit nem tudtam róla, mégis teljesen elvette az eszem. Nem tudom, hol vesztettem el az irányítást, egyszerűen csak megtörtént.

-Van kedved szórakozni egy kicsit? –Suttogta ajkaimba, mire én aprót bólintottam. Legnagyobb meglepetésemre lassan elhúzódott tőlem majd kezét nyújtva segített nekem is felállni. Megszeppenve követtem őt a nappali sötétjébe. Odavezetett a szőnyeghez ahol legutóbb is ücsörögtünk és elsuhant. Kicsit kábán ültem ott,  várva a végkifejletre. Hirtelen halk zene töltötte be a teret. Rihanna egyik túlfűtött száma lengte be a teret. Tipikusan olyan szám volt, ami kihozza az emberből a legrosszabbat. Persze pozitív értelemben. A sarkakban felkapcsolódott négy pislákoló lápma, a sarokban égtek és vöröses fényük nem igazán adott nagy világosságot. Már vártam, hogy mikor jönnek ki a falból az ostorok és a bilincsek, de helyettük Justin sétált be egy nagy tálcával. Egy nagy tálca alkohollal. Már most teljesen biztos voltam benne, hogy baj lesz.  Letette a tálcát a földre és leült elém törökülésben. Újabb görnyedt testtartás, újabb hasizommutogatás.

-Játszunk! –Jelentette ki. A szemében csillogó furcsa tűzből egyértelműen kivehető volt, hogy nem Monopoly-ra gondol.

-Gondolom nem társasozni akarsz. –Mondtam szárazon, mire ő hamiskás mosllyal megcsóválta a fejét.

-Sejtettem.

-Kérdezz –felelek. Egy kicsit másképp. Aki nem válaszol annak teljesítenie kell a másik egyik kívánságát és olyankor mind ketten iszunk. Világos? –Vonta fel egyik szemöldökét. Csak bólintottam. Határozott mozdulattal a vodkás üvegért nyúlt és töltött mind kettőnknek.

-Csak, hogy meglegyen a kezdőlökés. –Vigyorgott rám, miközben átnyújtotta a poharat.

-Kísérő? –Kérdeztem kissé rémültem.

-Felejtsd el. Ma este megszegünk minden szabályt. –Kacsintott rám. Nagyot nyeltem. Izgatott voltam.

-Aki előbb lehúzza az kérdez előbb. –Koccintotta össze poharunkat. Szememet össze szorítva húztam le a pohár tartalmát. Nem érdekelt ki issza meg előbb, csak túl akartam lenni rajta. Említettem már, hogy utálom a vodkát?!

-Nyertem. –Bokszolt a levegőbe dialittasan. Valahogy sejtettem, hogy így lesz.

-Szóval…hány pasival feküdtél le eddig? –Kérdezte szüntelen vigyorral az arcán. Rögtön bele a közepébe.

-Ja, majd elfelejtettem. „Pinky promise”, hogy őszintén játszunk.

-Pinky promise. –Mondtam nevetve, ő pedig megismételte.

-Szóval? –Ráncolta össze a homlokát.

-Négy-el. –Néztem rá szúrósan. Nem féltem ettől a kérdéstől, ugyanis a négy egy tökéletes szám volt egy 18 éves lányhoz képest. Egy biccentéssel jelezte, hogy én jövök.

-Miért jöttél utánam aznap este? –Tettem fel a kérdést ami a legjobban izgatott. Eleinte kicsit féltem, hogy nem fog válaszolni de nem így lett.

-Észveszejtően néztél ki abban a ruhában. A kisugárzásod az egész teret belengte és nem utolsó sorban pont a zsánerem vagy. Barna haj, barna szem, tökéletes alak. Az pedig már csak rátett egy lapáttal, hogy miután észrevettél is menni akartál, egyszerűen nem érdekeltelek. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy még soha nem történt velem ilyen A mai napig előttem van minden mozdulatod. Legszívesebben helyben letéptem volna rólad a ruhát. –Foglalta össze. Szája megint arra a félmosolyra húzódott amitől a bugyim szinte magától csúszott le. Imádtam a válaszát, persze ezt nem mondtam ki.

-Te jössz. –Böktem ki végül.

-Négy sráccal feküdtél le eddig. Ezek szerint nem vagy az az egyéjszakás kaland típus. Akkor velem miért mentél bele? –Miközben beszélt két újabb pohárral töltött.

-Most nem kell innunk. –Néztem rá értetlenül.

-A szabályokat én szegem. Idd meg. –Nyújtotta át a poharat. Ha akartam sem tudtam volna nemet mondani. Imádtam a hangját ebben a hihetetlenül szexi stílusban. Ahogy ő fogalmazott magabiztossága az egész teret belengte. Ez volt az egyik dolog amit imádtam a pasikban. Ha meg tudták mutatni, hogy tudnak irányítani. Engedelmesen megittam, és határozottan éreztem, hogy kezd a fejembe szállni, de még így sem akartam válaszolni a kérdésére.

-Passzolok. –Vontam meg vállaimat. Elmosolyodott, mintha tudta volna, hogy ez lesz a reakcióm.

-Újabb kör mert passzoltál. De most kiválaszthatod te, hogy mit iszunk. És van egy kívánságom.

-Malibu. –Böktem rá a pálmafákkal díszített üvegre. Nagyon szükségem volt már valamire aminek íze is van. Ahogy ígérte, kitöltötte az általam választott italt, de nem adta ide hanem a kezében szorongatta míg ő megitta a sajátját.

-Gyere közelebb. –mondta miközben feltérdelt és ő is közelebb csúszott. Nem igazán értettem, hogy mire készül.

-Nyisd ki a szád. –Vigyorgott rám kajánul. Engedelmeskedtem, és kicsit hátradöntöttem a fejem, miközben számat enyhén kitátottam. Egyik kezét nyakamra tette a másikkal pedig szépen lassan a számba öntötte az italt. Néhány csepp lefolyt az államon, egészem végig a mellem közé. Justin ujjaival végigkövette a cseppeket, letörölve azokat majd szikrázó tekintettel ült vissza a helyére.

-És most jöhet a kívánságom. –Csapta össze két kezét. Előre féltem.

-Ne kímélj Biebs. –Vigyorogtam rá, mire ő helyeslően bólogatni kezdett.

-Táncolj nekem! –Szemeim kigúvadva meredtek rá. Hogy micsoda?! Sipákoltam magamban. De minden belső rémületem ellenére, kívülről erősen tartottam magam magabiztos énemhez.

-Foglalj helyet és rakj valami zenét. –Utasítottam és kezemmel a fekete bőrfotelre böktem. Ha úgy gondolta, hogy meghátrálok hát nagyot tévedett. Határozottan nem tudta leplezni meglepődöttségét, de tette amit mondtam. Bár előtte még a kezébe vett egy pohár whiskey-t.  Hihetetlenül dögös volt.