8. Soha ne menj biztosra

Justin szemszöge:

A kezembe vettem a távirányítót, hogy felhangosíthassam a zenét. Igazából mindegy lett volna melyik szám következik, mert ebből a listából bármelyik „fülled hangulat” képes de Beyonce Naughty girl-je kifejezetten illet az elképzelésemhez.

-Remélem készen állsz. –Vigyorgott rám Ashley. Naná, hogy készen álltam. Végignyaltam alsó ajkamon, ezzel választ adva kérdésére. Teste könnyedén felvette a zene ritmusát. Csípője tökéletesen követte az ütemet. Egyik kezével hajába túrt míg másikkal végigsimított testén. Minden belső energiámra szükségem volt, hogy ne vágjam le a poharat a földre és rántsam magamhoz. Bár van egy olyan érzésem, hogy most már nem ellenkezne. A falatnyi köntös lecsúszott a vállán, végül pedig sikeresen a földre hullott, maga után hagyva egy fehérneműben táncoló csodát. Messze a legtökéletesebb teste volt azok közül a lányok közül akik az ágyamba kerültek. Pedig volt egy pár. Érdeklődve dőltem előrébb. Nagyot kortyoltam a whiskeym-ből, kisebb érdektelenséget mutatva. Bár szerintem a vak is látta rajtam mennyire ki vagyok. A zene a vége felé közeledett. Nem akartam, hogy máris vége legyen. Ujjamat a levegőben forgatva jeleztem neki, hogy forduljon meg, és így is tett. Meglepően felszabadult volt. Nyilván az alkoholtól. Pár utolsó csípőringás után viszont vége lett a műsornak. Elindult a következő szám, a szoba pedig továbbra is dübörgött a hangerőtől. Nem gondoltam volna, hogy megteszi. Talán dacból tette, vagy már teljesen a fejébe szállt az alkohol. De az indok lényegében nem is számított. Óvatos mosollyal az arcán hajolt le köntöséért, hogy újra el takarja magát. Ellenkezni akartam, de végül jobbnak láttam befogni. 

-Gyere ide. -Néztem rá mosolyogva és felé nyújtottam a kezemet. Félve lépett egyre közelebb hozzám, mígnem egyik kezét az enyémbe helyezve ült le mellém. 

-Elképesztő voltál. -Duruzsoltam a fülébe. Arcát elöntötte az enyhe pír amitől még gyönyörűbbnek hatott. 

-Játszunk még? -Kérdezte halkan.

-Szeretnél? -Suttogtam ajkaiba.

-Szerintem éppen eléggé fel vagy már spannolva. -Kuncogta. Ez a hang, úristen. Kezdtem teljesen bekattanni. Egyik kezemet combjára simítottam.

-Minden bizonnyal igazad van. -Ismertem be.Annyira közel volt. Kezemet fennebb simítottam combján, és ezt újra és újra elismételtem. Minden egyes alkalommal megállva a kényes rész előtt. Imádtam ahogy halkan felsóhajt. Imádtam látni ahogy egy lány megőrül az érintésemtől. Akármennyire is leplezte, akármennyire is utasított vissza, tudtam, hogy ő is pont annyira akarja mint én. Gondolatmenetemet megszakította, hogy elhúzódott tőlem. Kezével az asztal felé nyúlt, ahol a maradék whiskey pihent. Rám kacsintott majd lehúzta poharam tartalmát.

-Egészségedre. -Csóváltam meg a fejem mosolyogva, mire ő csak felemelte a már üres poharat, mintha koccintani akarna, majd visszahelyezte az asztalra. Ujjaival lassan simogatni kezdte az arcomat, közben pedig ismételten rendellenesen közel hajolt.

-Egy tízes skálán mennyire kívánsz? -Súgta. 

-Tizenhárom. -Sóhajtottam fel. Nyelvemmel végigsimítottam ajkain. 

-Ugye nem gondolod, hogy ma este valóra válnak az álmaid? 

-Már valóra váltak. Legalábbis a nagy részük. -Néztem rá sokat sejtetően. Lemondó sóhajtással dőlt hátra a hatalmas kanapén. Óvatosan fölé ereszkedtem. Testünk szinte minden része összeért. Biztosra vettem, hogy legféltettebb testrészem mohóságával már tisztában van.

-Tudod Justin, neked már meg sem kell erőltetned magad, hogy megkapj valamit. Nem idegesítő, hogy minden ilyen könnyen megy? -Kérdezte miközben átkarolta a nyakamat. Vitatkoztam volna vele, hogy mennyi mindenért küzdök de tudtam, hogy ő most csak a "milyen könnyen kapok meg akármilyen lányt" témára gondol úgyhogy annyiban hagytam. És ami azt illeti ilyen szempontból igaza volt. Még a mai estét sem nevezném igazi kihívásnak, bár tény, hogy nehezebben ment mint eddig bármelyik hódításom. Percek kérdése volt, hogy Ashley is beadja a derekát.

-Szeretem ha a dolgok könnyen mennek. -Feleltem végül és hagytam, hogy magához húzzon. Szánk lassan mozgott. Még mindig belengte az egész teret a zene és az alkohol okozta kábult érzés. Elképesztő volt újra megcsókolni. Rémisztő volt közöttünk az összhang. Hosszú idők óta a legérzékibb csókom. És talán a legőszintébb is. Mert akármennyire is próbáltam bizonygatni, hogy csak ágyba akarom vinni -megint- a fő cél az volt, hogy bebizonyosodjon ő is pontosan arra vágyik amire én. A másikra. Kár lett volna tagadni, hogy nem csattantam ki a boldogságtól. Egészen addig amíg el nem tolt magától. Értetlenül térdeltem fel. Mégis mit jelentsen ez. Ismételten megigazította köntösét majd ő is ülőhelyzetbe tornázta magát.

-A helyzet jelenlegi állása szerint én csókoltalak meg téged, te pedig hagytad. A következtetés pedig annyi, hogy ezáltal én kaptalak meg téged és nem te engem. Justin, olyan szinten vonzod az embereket, hogy az már tehetség. De nem kaphatsz meg mindent, azonnal. -Magyarázta. Hangszínében semmi ellenséges nem volt. Sőt, mosolygott. Halkan felállt majd egy puszit nyomott az arcomra és eltűnt a szobájában. 

~

Köszönöm, hogy olvastok és köszönöm azoknak akik véleményt mondanak. Továbbra is várok az ötleteket, vagy csak szimpla véleménykifejtéseteket♥