4. Csak fogadd el.

Így fél óra elteltével is a Vodkanarancsom volt az egyetlen társaságom. A legkellemetlenebb pedig az, hogy rühellem a Vodkát. A szüleim valami sznob ünnepi vacsorán vannak, ahol a társaság átlagéletkora minimum harminc. Így itt maradtam egyedül az afterparty-n, egy tonna idegennel.

-Magányosnak tűnsz. –Szólalt meg mellőlem egy ismerős hang. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de végül kellemesen elmosolyodtam.

-Csak szeretem az intelligens társaságot. –Mondtam, miközben felé emeltem a poharam. Halkan felnevetett gyenge poénomon, de erősen kétlem, hogy tényleg viccesnek találta volna.

-Nincs kedved feljönni hozzám? A hotel amiben megszálltunk, tíz perc séta távolságra van. Beszélgethetnénk. Ez a buli amúgy is elég gyenge.–Motyogta. Szemeivel immár üres poharát pásztázta, és nagyon úgy tűnt mintha próbálna elnyomni egy mosolyt.

-Beszélgethetnénk. –Ismételtem meg szavait kissé gúnyosan.

-Igen, Miss Stevens, szeretném megismerni. Ígérem semmi olyat nem fogunk csinálni. Egyébként Justin vagyok. Justin Bieber. Örülök, hogy találkoztunk. –Mondta, végül pedig lágy puszit nyomott szabad kézfejemre. Kicsinál ez a srác.

-Ashley Stevens. Szintén örvendek Mr. Bieber. –Vigyorogtam rá, majd leakasztottam kabátom a szék karfájáról és kecses léptekkel a kijárat felé indultam. Nem fordultam vissza, biztos voltam benne, hogy Justin utánam jön. Utáltam magam, amiért ilyen könnyen engedtem, hogy az ujja köré csavarjon. de hát carpe diem.

-Nem kellett sokáig győzködni. –Vigyorgott rám Justin, mikor kiértünk.

-Fogd be. –Mondtam, és visszavigyorogtam rá.

Csendben sétáltunk egymás mellett. Két idegen, akiknek fogalmuk sincs, hogyan kéne viselkedni. Egyikünk sem próbált elkezdeni egy beszélgetést, mégsem volt kínos a helyzet. Sőt, inkább kellemes volt a csönd. A hotel tényleg nem volt messze. A színvonalán pedig már meg sem lepődtem. Justin becsekkolt, a következő pillanatban pedig már a szoba ajtaját nyitotta.

 -Csak utánad. –Tárta ki előttem az ajtót. Lassan besétáltam a hatalmas szobába. Minden bútor fekete bőrből készült. Kicsit rideg volt, de az összkép tökéletes volt. Egy hatalmas üvegfalon keresztül lehetett lenézni a kivilágított városra. Jobbnak láttam elkerülni. Lerúgtam a cipőmet és lehuppantam a kandalló elé a puha szőnyegre. Ez volt az egyetlen dolog ami kicsit otthonossá varázsolta a helyiséget.

-Kérsz valamit enni, vagy inni? –Kérdezte. Hasam követelőzően kordult meg.

-Egy szendvicset elfogadnék. –Mondtam zavartan. Justin a telefonhoz sétált. Alig telhetett el néhány perc, és már vissza is jött. Kezében két kristálypohár és egy üveg vörösbor. Mosolyogva vettem el tőle a poharat, amit azonnal tele is töltött.

-Az újrakezdésre. –Mondta Justin és poharát összekoccintotta az enyémmel.

-Az újrakezdésre. –Ismételtem meg előbb kimondott szavait.

-Miss Stevens, kérem, meséljen magáról. –Kérlelt. Épp szólásra nyitottam volna a szám, hogy közöljem vele, nincs bennem semmi érdekes, mikor kopogtak. Justin egy bocsánatkérő mosolyt küldött felém és már az ajtónál is volt. Két hatalmas tálca kajával tért vissza. Lerakta a szőnyegre, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és vigyorogva leült elém.

-Justin, én egy szendvicset kértem. –Nevettem fel zavaromban.

-Jó étvágyat! –Mondta szüntelen vigyorral az arcán. Fejcsóválva enni kezdtem.

-Tudod, megleptél a mai fellépéseddel. Azt hittem te mindig hatalmas díszlettel, húszmillió táncossal és extravaganciával lépsz fel. –Mondtam két falat között.

-Azért remélem tetszett. –Mosolyodott el és egy nagyot kortyolt a poharából.

-Lenyűgöző volt. –Ismertem be. Mosolya kicsit nagyobb lett. Körülbelül másfél órája beszélgethettünk. Megettünk mindent, és a hangulat is tökéletesen feloldódott. Bár vannak kétségeim, hogy ebben a bor nem játszott közre. A kanapén ücsörögve bámultuk a kandallóban rotyogó tüzet. Az volt az egyetlen fényforrás. elnyomtam egy ásítást, fejem pedig Justin vállára döntöttem.

-Nem is vagy akkora seggfej. –Motyogtam.

-Köszönöm a bókot. –Nevetett fel, kezét pedig átlendítette rajtam és hajammal játszott. Majd oldalamat simogatta. Szája megtalálta a nyakamat, és puszikkal halmozta el. Fejem szabad akaratából billent oldalra, hogy jobban hozzá tudjon férni. Óvatosan fülembe harapott, majd maga felé fordított. Szánk épphogy összeért, mikor felpattant, és a kezét nyújtotta felém.

-Gyere, mutatok valamit. –Kacsintott rám. Kezem az övébe helyeztem. Kissé megszédültem ettől a gyors mozdulattól, de engedelmesen követtem. Egy ajtó. Roppant érdekes. Drámai lassúsággal tárta ki előttem. Egy hatalmas ágy terült el a szoba közepén. Pislákoló kék fények töltötték meg a szobát némi fénnyel, és szinte már kellemetlenül édes vanília illat lengte be a teret.

-Wáow. –Tátogtam, miközben szemem körbepásztázta a szobát. Justin hátulról átkarolt és hajamat egy oldalra söpörte. Csupasz vállamat puszilgatta, miközben egyik kezével csípőmet simogatta. Ruhám cipzárja szinte magától csúszott le. Erőszakosan maga felé fordított, és megcsókolt. Kezeim hajával babráltak. Az ágyra lökött, csókunk egyre hevesebb lett. Keze a mellemre vándorolt. Egy kicsit toltam rajta, hogy felüljön, és magam alá fordíthassam. Ágyékára ültem, közben ujjaim ügyes mozdulatokkal gombolták ki ingje gombjait. Lerángatta magáról, így csupasz felsőtesttel feküdt alattam. Végigcsókoltam a létező össze szabad felületet, majd visszatértem a szájához. Óvatosan emelt le magáról és fektetett le az ágyra. Nyújtózkodva kihúzta az éjjeli szekrény fiókját, és a kezembe dobott egy csomag óvszert. Pont, mint legutóbb. Mit csinálok? Nem igazán voltam képes gondolkozni. Csak annyit éreztem, hogy dühös vagyok. Csalódott. Átvert. Justin mellkasához vágtam a csomagot és kiugrottam az ágyból. Igyekeztem magamra rángatni a ruhám, nem túl sok sikerrel. Justin mellém ért és rászorított a csuklómra. Tekintete csak úgy sugárzott az aggodalomtól. Seggfej.

-Azt ígérted ma este nem nyúlsz hozzám! Hogy csak szeretnél megismerni, hogy érdekel, ki vagyok! El sem hiszem, hogy hittem neked… -Üvöltöttem. Könnyeim végigkúsztak az arcomon, kezem kirántottam szorításából és elrohantam. Cipőmet kezembe vettem és a kelleténél hangosabban becsaptam magam mögött az ajtót. Ennyit érsz Ashley. Soha senkinek nem kellettél másra, fogadd el. Fogadd el, hogy soha senki nem akarja meg tudni milyen az igazi éned. Csak szard le, és fogadd el.

~

Először is szeretném megköszönni, hogy olvastok. Másodszor szeretném előre megköszönni a VISSZAJELZÉSEITEKET! Igen ez célzás volt :).

Ancsi♥.