3. As long as you love me.

Fejem a Taxi ablakának nyomtam, úgy bámultam kifelé. Körülbelül fél óra múlva végre otthon leszek. Hangulatomra a nyomasztó sötétség és a szemerkélő eső is rányomta a bélyegét. Úristen micsoda klisé. Számat halk sóhaj hagyta el. Fejemben akaratlanul is az elmúlt órák képei pörögtek. Az érintése, az arca, a hangja, a szája. Teljesen fölöslegesen tagadnám le, hogy nem ez volt életem éjszakája. Lényegtelen, soha többé nem fogunk találkozni. Igazából arra is elég nagy esély van, hogy mindent elfelejt. Fejemet óvatosan megráztam, remélve, hogy minden emlék kiszáll. Milyen gyerekes. Kedvem lett volna a saját képembe röhögni. Egy 18 éves apuci pici lánya vagyok, aki megdugatta magát egy szupersztárral. Aki egy pillanatig fontosnak érezte magát, csak mert kellett Mr. Tökéletesnek. Aki elhitte, hogy attól, hogy lefekszik egy fontos emberrel ő is fontos lesz, és nem csak Alexander Stevens, a híres divattervező lányaként fognak rá tekinteni. Ugyan. A fene se gondolta volna, hogy bűntudatom lesz, hogy én leszek a kihasznált fél. Hogy megbánom, vagy, hogy fájni fog. A kérdés már csak az, hogy miért fáj? Talán mert soha senkitől nem vert még így le a víz,  mert soha senki nem csókolt úgy, ahogy ő,  vagy mert soha senki nem mosolygott rám olyan őszintén. A másik jogos kérdés pedig az lenne, hogy akkor miért rohantam el, mint egy őrült ribanc? Teljesen egyszerű. Mert ő valaki. Valaki, aki már szinte a kisujján pörgeti a világot. Valaki, aki bárkivel bármit megtehet. Valaki, aki a földbe tudna tiporni. Ha hagynám. Ha maradnék. A kocsi lassan leparkolt a házunk előtt. A kezébe nyomtam a pénzt, majd táskámat fejem fölé tartva rohantam be a házba. Miközben a kulccsal babráltam, mantraként ismételtem magamba, hogy anyuék még nem lesznek itt. A zár kattant, én pedig végre megszabadultam az esőtől.

-Másfél hónappal később-

Fogkrémreklámba illő vigyort festettem arcomra, miközben kiszálltam a hatalmas limuzinból. Cipőm sarka hang nélkül találkozott a vörös szőnyeggel. Vakuk ezrei kezdtek villogni. Egy félénk integetés után, apám karjába karolva, lassú léptekkel indultam el. Ismét divathét volt. Imádtam a divatheteket, de amit annál is jobban imádtam az, az volt, hogy ott lehettem. Lassan de biztosan elértük a szőnyeg végét, ahol pár kép után különváltunk apával. Mégiscsak róla szól az egész, nem pedig rólunk. Koncentrációm teljes mértékben a nem elesésre és a tökéletes mosolyra összpontosított.  Kisebb sokként ért, mikor valaki a képembe tolt egy méretes mikrofont. A kamera közelségéről már ne is beszéljünk. Szerintem a létező összes pattanásra rázoom-ol.

-Ashley! Ashley! Milyen érzés, hogy a divatvilág atyja az édesapád? –Kérdezte egy kevésbé heteró, de annál inkább rámenős pasi. Kisebb gondolkodóba ejtett, hogy ezek az emberek miért kezdenek minden kérdést úgy, hogy „Milyen érzés, hogy blablabla”. Ashley, milyen érzés volt először pisilni? Ashley, milyen érzés volt először tüsszenteni? Ashley, milyen érzés, hogy meg van mind a tíz lábujjad? Hol marad a kreativitás? Gondolatmenetem alig tartott pár tizedmásodpercig, mégis kellőképp jót derültem rajta.

-Hogy milyen érzés? Eszméletlen, nagyon büszke vagyok rá, és remélem egyszer én is olyan sikeres leszek a munkámban mint ő. –Mondtam mosolyogva.

-Mi leszel ha nagy leszel? Gondolom lehetőségek tárháza van előtted.

-Nem tudom, még van egy pár évem kitalálni. Addig is igyekszem minden erőmmel a tanulásra koncentrálni. –Válaszoltam.

-Semmi kapcsolat? Vagy tán nagy az apai szigor? –Kérdezte nevetve. Épp hatalmas tiltakozásba kezdtem volna, mikor tekintetét leemelve rólam átnyújtotta a vállam fölött a mikrofont.

-Justin! Milyen érzés itt lenni? –Hadarta a pasas. Szükségem volt pár másodperce, hogy ráébredjek ki áll mellettem. Konkrétan az első épeszű gondolatom a Mi a fasz? volt. Ez nem lehet igaz.

-Elképesztő! Hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen tehetséges emberek között lehetek. A modell lányok pedig különösen izgatják a fantáziám. –Mondta nevetve. Időközben mellém lépett, tekintete pedig mintha tiltakozva került volna.

-De persze a kifutókon kívül is akadnak gyönyörű lányok. –Fordult végül hozzám. Zavarában felnevetett, de szemei eszméletlen vágytól sugároztak miközben végigmért. Nem túl sokat sejtető, apám által tervezett ruhám legszívesebben a földre zuhant volna.

-Mr. Stevens! Mit szólna hozzá ha Justin Bieber randira hívná a lányát? –Kérdezte a műsorvezető, vagy mi a fene, az éppen mellénk érkező apukámtól.

-Örülök, hogy megismerhetem Mr. Stevens! Nagy rajongója vagyok. –Nyújtott kezet Justin, közben pedig eleresztett egy ellenállhatatlan vigyort.

-Azt hiszem áldásom adnám rá. –Nevetett apa. Istenem, hogy ez mennyire kínos. Nagy nehezen elszakadtunk a pasitól és bejutottunk. Justin valahol eltűnt útközben, amiért nagyon hálás voltam az égieknek. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy itt van. Nem volt nagy helyiség. A társaság nagy része az elitebbnél is elit volt. Leültem anya mellé az első sorba. Anya tökéletesen passzolt a „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” mondáshoz. Utálta a felhajtást, de mindig ott volt a háttérben és segítette apát. Mosolyogva megszorította a kezemet, de figyelmét a színpadon parádézó műsorvezetőnek szentelte. Furcsa volt látni, hogy olyan emberek ülnek a teremben, akiktől sikító rohamot kapnék, ha épp nem egy ilyen helyen lennék. A műsor már jó ideje tartott, mikor felkonferálták apát. A kivetítőkön nagy betűkkel pompázott az Alexander Stevens felirat. Kedvem lett volna örömömben sírni. A ruhák elképesztőek voltak. És minden elfogultságot félretéve messze a legszebbek. Az önbizalmamat letipró modellek után végül apa is végigsétált a kifutón. Arcáról sugárzott a boldogság. Ilyenkor legalább tíz évet letagadhatott volna. Még mielőtt  visszament volna rám kacsintott, végül pedig felszívódott a függöny mögött. Justin fellépése következett. Erősen gondolkoztam rajta, hogy kirohanok a teremből. De végül összeszedtem minden erőmet és a színpadra fókuszáltam. Két széket helyeztek a színpad közepére. Az egyikre egy hosszabb hajú, gitáros fickó ült le, a másikra pedig Justin. Minden elsötétült, egyetlen egy reflektor világított. A gitár halkan zenélt Justin egész teret betöltő hangja alatt. Akármennyire is nem akartam elismerni, eszméletlen volt, amit csinált. Ahogy csinálta. Szemem csak úgy itta a látványát. Tekintete az enyémbe fúródott, tökéletesen megbabonázott. Végül egy utolsó sor, egy utolsó gitárpengetés. As long as you love me…

~

Remélem, hogy tetszett a rész és még inkább, hogy kommenteltek! :) Ha van valami ötletetek a folytatást illetően írjátok meg, sokat segítene.

Puszi Ancsi♥

Ja és feltétlenül hallgassátok meg ezt a számot mert behalás.