4. Csak fogadd el.

Így fél óra elteltével is a Vodkanarancsom volt az egyetlen társaságom. A legkellemetlenebb pedig az, hogy rühellem a Vodkát. A szüleim valami sznob ünnepi vacsorán vannak, ahol a társaság átlagéletkora minimum harminc. Így itt maradtam egyedül az afterparty-n, egy tonna idegennel.

-Magányosnak tűnsz. –Szólalt meg mellőlem egy ismerős hang. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de végül kellemesen elmosolyodtam.

-Csak szeretem az intelligens társaságot. –Mondtam, miközben felé emeltem a poharam. Halkan felnevetett gyenge poénomon, de erősen kétlem, hogy tényleg viccesnek találta volna.

-Nincs kedved feljönni hozzám? A hotel amiben megszálltunk, tíz perc séta távolságra van. Beszélgethetnénk. Ez a buli amúgy is elég gyenge.–Motyogta. Szemeivel immár üres poharát pásztázta, és nagyon úgy tűnt mintha próbálna elnyomni egy mosolyt.

-Beszélgethetnénk. –Ismételtem meg szavait kissé gúnyosan.

-Igen, Miss Stevens, szeretném megismerni. Ígérem semmi olyat nem fogunk csinálni. Egyébként Justin vagyok. Justin Bieber. Örülök, hogy találkoztunk. –Mondta, végül pedig lágy puszit nyomott szabad kézfejemre. Kicsinál ez a srác.

-Ashley Stevens. Szintén örvendek Mr. Bieber. –Vigyorogtam rá, majd leakasztottam kabátom a szék karfájáról és kecses léptekkel a kijárat felé indultam. Nem fordultam vissza, biztos voltam benne, hogy Justin utánam jön. Utáltam magam, amiért ilyen könnyen engedtem, hogy az ujja köré csavarjon. de hát carpe diem.

-Nem kellett sokáig győzködni. –Vigyorgott rám Justin, mikor kiértünk.

-Fogd be. –Mondtam, és visszavigyorogtam rá.

Csendben sétáltunk egymás mellett. Két idegen, akiknek fogalmuk sincs, hogyan kéne viselkedni. Egyikünk sem próbált elkezdeni egy beszélgetést, mégsem volt kínos a helyzet. Sőt, inkább kellemes volt a csönd. A hotel tényleg nem volt messze. A színvonalán pedig már meg sem lepődtem. Justin becsekkolt, a következő pillanatban pedig már a szoba ajtaját nyitotta.

 -Csak utánad. –Tárta ki előttem az ajtót. Lassan besétáltam a hatalmas szobába. Minden bútor fekete bőrből készült. Kicsit rideg volt, de az összkép tökéletes volt. Egy hatalmas üvegfalon keresztül lehetett lenézni a kivilágított városra. Jobbnak láttam elkerülni. Lerúgtam a cipőmet és lehuppantam a kandalló elé a puha szőnyegre. Ez volt az egyetlen dolog ami kicsit otthonossá varázsolta a helyiséget.

-Kérsz valamit enni, vagy inni? –Kérdezte. Hasam követelőzően kordult meg.

-Egy szendvicset elfogadnék. –Mondtam zavartan. Justin a telefonhoz sétált. Alig telhetett el néhány perc, és már vissza is jött. Kezében két kristálypohár és egy üveg vörösbor. Mosolyogva vettem el tőle a poharat, amit azonnal tele is töltött.

-Az újrakezdésre. –Mondta Justin és poharát összekoccintotta az enyémmel.

-Az újrakezdésre. –Ismételtem meg előbb kimondott szavait.

-Miss Stevens, kérem, meséljen magáról. –Kérlelt. Épp szólásra nyitottam volna a szám, hogy közöljem vele, nincs bennem semmi érdekes, mikor kopogtak. Justin egy bocsánatkérő mosolyt küldött felém és már az ajtónál is volt. Két hatalmas tálca kajával tért vissza. Lerakta a szőnyegre, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és vigyorogva leült elém.

-Justin, én egy szendvicset kértem. –Nevettem fel zavaromban.

-Jó étvágyat! –Mondta szüntelen vigyorral az arcán. Fejcsóválva enni kezdtem.

-Tudod, megleptél a mai fellépéseddel. Azt hittem te mindig hatalmas díszlettel, húszmillió táncossal és extravaganciával lépsz fel. –Mondtam két falat között.

-Azért remélem tetszett. –Mosolyodott el és egy nagyot kortyolt a poharából.

-Lenyűgöző volt. –Ismertem be. Mosolya kicsit nagyobb lett. Körülbelül másfél órája beszélgethettünk. Megettünk mindent, és a hangulat is tökéletesen feloldódott. Bár vannak kétségeim, hogy ebben a bor nem játszott közre. A kanapén ücsörögve bámultuk a kandallóban rotyogó tüzet. Az volt az egyetlen fényforrás. elnyomtam egy ásítást, fejem pedig Justin vállára döntöttem.

-Nem is vagy akkora seggfej. –Motyogtam.

-Köszönöm a bókot. –Nevetett fel, kezét pedig átlendítette rajtam és hajammal játszott. Majd oldalamat simogatta. Szája megtalálta a nyakamat, és puszikkal halmozta el. Fejem szabad akaratából billent oldalra, hogy jobban hozzá tudjon férni. Óvatosan fülembe harapott, majd maga felé fordított. Szánk épphogy összeért, mikor felpattant, és a kezét nyújtotta felém.

-Gyere, mutatok valamit. –Kacsintott rám. Kezem az övébe helyeztem. Kissé megszédültem ettől a gyors mozdulattól, de engedelmesen követtem. Egy ajtó. Roppant érdekes. Drámai lassúsággal tárta ki előttem. Egy hatalmas ágy terült el a szoba közepén. Pislákoló kék fények töltötték meg a szobát némi fénnyel, és szinte már kellemetlenül édes vanília illat lengte be a teret.

-Wáow. –Tátogtam, miközben szemem körbepásztázta a szobát. Justin hátulról átkarolt és hajamat egy oldalra söpörte. Csupasz vállamat puszilgatta, miközben egyik kezével csípőmet simogatta. Ruhám cipzárja szinte magától csúszott le. Erőszakosan maga felé fordított, és megcsókolt. Kezeim hajával babráltak. Az ágyra lökött, csókunk egyre hevesebb lett. Keze a mellemre vándorolt. Egy kicsit toltam rajta, hogy felüljön, és magam alá fordíthassam. Ágyékára ültem, közben ujjaim ügyes mozdulatokkal gombolták ki ingje gombjait. Lerángatta magáról, így csupasz felsőtesttel feküdt alattam. Végigcsókoltam a létező össze szabad felületet, majd visszatértem a szájához. Óvatosan emelt le magáról és fektetett le az ágyra. Nyújtózkodva kihúzta az éjjeli szekrény fiókját, és a kezembe dobott egy csomag óvszert. Pont, mint legutóbb. Mit csinálok? Nem igazán voltam képes gondolkozni. Csak annyit éreztem, hogy dühös vagyok. Csalódott. Átvert. Justin mellkasához vágtam a csomagot és kiugrottam az ágyból. Igyekeztem magamra rángatni a ruhám, nem túl sok sikerrel. Justin mellém ért és rászorított a csuklómra. Tekintete csak úgy sugárzott az aggodalomtól. Seggfej.

-Azt ígérted ma este nem nyúlsz hozzám! Hogy csak szeretnél megismerni, hogy érdekel, ki vagyok! El sem hiszem, hogy hittem neked… -Üvöltöttem. Könnyeim végigkúsztak az arcomon, kezem kirántottam szorításából és elrohantam. Cipőmet kezembe vettem és a kelleténél hangosabban becsaptam magam mögött az ajtót. Ennyit érsz Ashley. Soha senkinek nem kellettél másra, fogadd el. Fogadd el, hogy soha senki nem akarja meg tudni milyen az igazi éned. Csak szard le, és fogadd el.

~

Először is szeretném megköszönni, hogy olvastok. Másodszor szeretném előre megköszönni a VISSZAJELZÉSEITEKET! Igen ez célzás volt :).

Ancsi♥.

3. As long as you love me.

Fejem a Taxi ablakának nyomtam, úgy bámultam kifelé. Körülbelül fél óra múlva végre otthon leszek. Hangulatomra a nyomasztó sötétség és a szemerkélő eső is rányomta a bélyegét. Úristen micsoda klisé. Számat halk sóhaj hagyta el. Fejemben akaratlanul is az elmúlt órák képei pörögtek. Az érintése, az arca, a hangja, a szája. Teljesen fölöslegesen tagadnám le, hogy nem ez volt életem éjszakája. Lényegtelen, soha többé nem fogunk találkozni. Igazából arra is elég nagy esély van, hogy mindent elfelejt. Fejemet óvatosan megráztam, remélve, hogy minden emlék kiszáll. Milyen gyerekes. Kedvem lett volna a saját képembe röhögni. Egy 18 éves apuci pici lánya vagyok, aki megdugatta magát egy szupersztárral. Aki egy pillanatig fontosnak érezte magát, csak mert kellett Mr. Tökéletesnek. Aki elhitte, hogy attól, hogy lefekszik egy fontos emberrel ő is fontos lesz, és nem csak Alexander Stevens, a híres divattervező lányaként fognak rá tekinteni. Ugyan. A fene se gondolta volna, hogy bűntudatom lesz, hogy én leszek a kihasznált fél. Hogy megbánom, vagy, hogy fájni fog. A kérdés már csak az, hogy miért fáj? Talán mert soha senkitől nem vert még így le a víz,  mert soha senki nem csókolt úgy, ahogy ő,  vagy mert soha senki nem mosolygott rám olyan őszintén. A másik jogos kérdés pedig az lenne, hogy akkor miért rohantam el, mint egy őrült ribanc? Teljesen egyszerű. Mert ő valaki. Valaki, aki már szinte a kisujján pörgeti a világot. Valaki, aki bárkivel bármit megtehet. Valaki, aki a földbe tudna tiporni. Ha hagynám. Ha maradnék. A kocsi lassan leparkolt a házunk előtt. A kezébe nyomtam a pénzt, majd táskámat fejem fölé tartva rohantam be a házba. Miközben a kulccsal babráltam, mantraként ismételtem magamba, hogy anyuék még nem lesznek itt. A zár kattant, én pedig végre megszabadultam az esőtől.

-Másfél hónappal később-

Fogkrémreklámba illő vigyort festettem arcomra, miközben kiszálltam a hatalmas limuzinból. Cipőm sarka hang nélkül találkozott a vörös szőnyeggel. Vakuk ezrei kezdtek villogni. Egy félénk integetés után, apám karjába karolva, lassú léptekkel indultam el. Ismét divathét volt. Imádtam a divatheteket, de amit annál is jobban imádtam az, az volt, hogy ott lehettem. Lassan de biztosan elértük a szőnyeg végét, ahol pár kép után különváltunk apával. Mégiscsak róla szól az egész, nem pedig rólunk. Koncentrációm teljes mértékben a nem elesésre és a tökéletes mosolyra összpontosított.  Kisebb sokként ért, mikor valaki a képembe tolt egy méretes mikrofont. A kamera közelségéről már ne is beszéljünk. Szerintem a létező összes pattanásra rázoom-ol.

-Ashley! Ashley! Milyen érzés, hogy a divatvilág atyja az édesapád? –Kérdezte egy kevésbé heteró, de annál inkább rámenős pasi. Kisebb gondolkodóba ejtett, hogy ezek az emberek miért kezdenek minden kérdést úgy, hogy „Milyen érzés, hogy blablabla”. Ashley, milyen érzés volt először pisilni? Ashley, milyen érzés volt először tüsszenteni? Ashley, milyen érzés, hogy meg van mind a tíz lábujjad? Hol marad a kreativitás? Gondolatmenetem alig tartott pár tizedmásodpercig, mégis kellőképp jót derültem rajta.

-Hogy milyen érzés? Eszméletlen, nagyon büszke vagyok rá, és remélem egyszer én is olyan sikeres leszek a munkámban mint ő. –Mondtam mosolyogva.

-Mi leszel ha nagy leszel? Gondolom lehetőségek tárháza van előtted.

-Nem tudom, még van egy pár évem kitalálni. Addig is igyekszem minden erőmmel a tanulásra koncentrálni. –Válaszoltam.

-Semmi kapcsolat? Vagy tán nagy az apai szigor? –Kérdezte nevetve. Épp hatalmas tiltakozásba kezdtem volna, mikor tekintetét leemelve rólam átnyújtotta a vállam fölött a mikrofont.

-Justin! Milyen érzés itt lenni? –Hadarta a pasas. Szükségem volt pár másodperce, hogy ráébredjek ki áll mellettem. Konkrétan az első épeszű gondolatom a Mi a fasz? volt. Ez nem lehet igaz.

-Elképesztő! Hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen tehetséges emberek között lehetek. A modell lányok pedig különösen izgatják a fantáziám. –Mondta nevetve. Időközben mellém lépett, tekintete pedig mintha tiltakozva került volna.

-De persze a kifutókon kívül is akadnak gyönyörű lányok. –Fordult végül hozzám. Zavarában felnevetett, de szemei eszméletlen vágytól sugároztak miközben végigmért. Nem túl sokat sejtető, apám által tervezett ruhám legszívesebben a földre zuhant volna.

-Mr. Stevens! Mit szólna hozzá ha Justin Bieber randira hívná a lányát? –Kérdezte a műsorvezető, vagy mi a fene, az éppen mellénk érkező apukámtól.

-Örülök, hogy megismerhetem Mr. Stevens! Nagy rajongója vagyok. –Nyújtott kezet Justin, közben pedig eleresztett egy ellenállhatatlan vigyort.

-Azt hiszem áldásom adnám rá. –Nevetett apa. Istenem, hogy ez mennyire kínos. Nagy nehezen elszakadtunk a pasitól és bejutottunk. Justin valahol eltűnt útközben, amiért nagyon hálás voltam az égieknek. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy itt van. Nem volt nagy helyiség. A társaság nagy része az elitebbnél is elit volt. Leültem anya mellé az első sorba. Anya tökéletesen passzolt a „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” mondáshoz. Utálta a felhajtást, de mindig ott volt a háttérben és segítette apát. Mosolyogva megszorította a kezemet, de figyelmét a színpadon parádézó műsorvezetőnek szentelte. Furcsa volt látni, hogy olyan emberek ülnek a teremben, akiktől sikító rohamot kapnék, ha épp nem egy ilyen helyen lennék. A műsor már jó ideje tartott, mikor felkonferálták apát. A kivetítőkön nagy betűkkel pompázott az Alexander Stevens felirat. Kedvem lett volna örömömben sírni. A ruhák elképesztőek voltak. És minden elfogultságot félretéve messze a legszebbek. Az önbizalmamat letipró modellek után végül apa is végigsétált a kifutón. Arcáról sugárzott a boldogság. Ilyenkor legalább tíz évet letagadhatott volna. Még mielőtt  visszament volna rám kacsintott, végül pedig felszívódott a függöny mögött. Justin fellépése következett. Erősen gondolkoztam rajta, hogy kirohanok a teremből. De végül összeszedtem minden erőmet és a színpadra fókuszáltam. Két széket helyeztek a színpad közepére. Az egyikre egy hosszabb hajú, gitáros fickó ült le, a másikra pedig Justin. Minden elsötétült, egyetlen egy reflektor világított. A gitár halkan zenélt Justin egész teret betöltő hangja alatt. Akármennyire is nem akartam elismerni, eszméletlen volt, amit csinált. Ahogy csinálta. Szemem csak úgy itta a látványát. Tekintete az enyémbe fúródott, tökéletesen megbabonázott. Végül egy utolsó sor, egy utolsó gitárpengetés. As long as you love me…

~

Remélem, hogy tetszett a rész és még inkább, hogy kommenteltek! :) Ha van valami ötletetek a folytatást illetően írjátok meg, sokat segítene.

Puszi Ancsi♥

Ja és feltétlenül hallgassátok meg ezt a számot mert behalás.

2. Nem biztos, hogy minden jó ötlet ami először annak tűnik.

Tarkójánál fogva rántottam magamhoz. Nyelvem követelőzően tört utat magának, szánk pedig bosszantó tökéletességgel mozgott együtt. Teljesen belefeledkeztem csókunkba, nem érzékeltem semmit. Próbáltam koncentrálni az érintéseire, ziháló légzésére, mentolos leheletére, de iszonyúan elveszettnek éreztem magam. Egyszerűen sok volt. Lassan húzott maga után, kívülről kicsit bután nézhettünk ki ahogy csókunkat tökéletesen folytatva araszoltunk. De ez most nem számított. Ott és akkor semmi nem érdekelt. Justin lassan engedett le az imént elért puha ágyra. Fölém ereszkedett, pólóját pedig útközben a földre hajította. Amennyire a félhomály engedte ráfókuszáltam felsőtestére. Tökéletes volt. Milyen meglepő. Lábaimat átfontam rajta, hogy teste kelletlenül is az enyémhez simuljon. Homlokát az enyémnek döntötte, miközben halvány mosoly jelent meg az arcán. Egyik kezével a fülem mögé tűrt pár tincset, a másikkal pedig átkulcsolta az én kezemet és fejem mellé szorította. Kis puszikkal halmozta el a nyakam, majd így haladt lefelé. A mellem között, végig a hasamon, a köldökömnél, végül pedig feltérdelt a lábam közé. Kezét nyújtva jelezte, hogy szeretné, ha követném a példáját. Készségesen eleget téve kérésének a következő pillanatban már egymás előtt térdeltünk az ágyon. Ujjai könnyedén húzták le ruhám cipzárját, amitől végül kisebb ügyetlenkedés után megszabadultam. Magamban elégedetten nyugtáztam a tényt, hogy a kedvenc fehérneműmet vettem fel. Tekintete feltűnően siklott végig rajtam, végül pedig egy elégedett mosoly kíséretében ismét a hátamra döntött. Hevesen csókolt, mintha sietne valahova, vagy mint aki tökéletesen tisztában van vele, milyen hatással van rám. De mégis honnan tudhatná? Alig pár órája ismerjük egymást. Ráadásul nyugodt lélekkel tehetném az ismerjük szót idézőjelek közé. Justin melltartómnál matató kezei zökkentettek ki. Mire észbe kaphattam volna, már szét is kapcsolta. Idegesítően gyakorlott mozdulat volt. Melltartóm a többi ruhához hasonlóan, halk puffanással ért földhöz. Forró leheletét ismét a hasamon éreztem. Alig érezhető puszit nyomott a bugyimra majd kezeit már a szélére is tette, hogy attól is megszabadítson. Csípőm készségesen emeltem meg, hogy könnyebb dolga legyen. Szemei ismét végignéztek testem minden négyzetcentiméterén. Egyáltalán nem zavart a dolog, tökéletesen tisztában voltan önmagammal. Magabiztosan rántottam le magamhoz, majd fordítottam magunkon, hogy én legyek felül. Imádtam irányítani, mindig és mindenben. Akár rossz szokásnak is nevezhetnénk. Lerántottam róla alsónadrágját, hogy kiszabadítsam férfiasságát. Nem csalódtam. Ajkaim közé vettem majd tökéletes mozdulatokkal álltam neki a szupersztár kényeztetésének. Huzamosabb idő elteltével felrántott magához, és ismét maga alá fordított. Ujjai a mellbimbómmal játszottak, míg szája eszméletlenül csókolt. Halk nyögés hagyta el a számat, aminek köszönhetően Justin féltett testrésze erősebben nyomódott a combomnak. Jobb keze végigsimított a testemen, így haladva lefelé. Végül ujjai körkörösen simogattak a lábaim között. Zihálva feküdtem alatta. Végül két ujja belém csúszott, aminek következtében számat hangos nyögések hagyták el. Másodpercek, percek vagy akár órák telhettek így el. Az időérzékem teljesen használhatatlan állapotban volt. És ami azt illeti egyáltalán nem tudtam tisztán gondolkozni. Justin lemászott rólam és az ágy mellett lévő nadrágja után nyúlt. Kihalászott belőle egy csomag óvszert, amit a kezembe dobott. Számmal feltéptem a tasakot, majd tartalmát óvatosan férfiasságára görgettem. Imádtam. Gyors puszit nyomott a számra, mielőtt ismét visszadöntött. Kezeimet fejem mellé szorította, így támaszkodott fölöttem. Kínzó lassúsággal csúsztatta belém, és húzta ki. Majd újra, és újra. Száját összeszorítva gyorsított a tempón. Körmeim a hátába fúródtak, mire felszisszent. Bocsánatkérően mosolyogtam rá, minek következtében erősebben hatolt belém. Számból hörgő sikoly tört fel, kezeim pedig görcsösen markolták a feltehetően selyem takarót. Leírhatatlan érzés volt, az eddigi legjobb. Justin homlokán már izzadtságcseppek gyöngyöződtek. Őrjítően szexi volt. Pár gyors mozdulat után nyögve rogyott le mellém a takaróra. Kezünket összekulcsolva hagyta, mind ketten a plafont bámultuk. Ziháltunk. A használt óvszert összecsomózva hajította a földre. Légzésünk csigatempóban lassult le. Arcom óvatosan Justin felé fordítottam. Már ő is engem nézett, ráadásul könyökén támaszkodva mosolygott. Szemei fáradtan csillogtak.

-Most már elhiszem, hogy nem csak énekelni tudsz. –Vigyorogtam rá. Justin hangosan felnevetett.

-Micsoda elismerés. –Vigyorgott rám.

Magamra húztam a takarót, hogy elkerüljem a „meztelen csiga szindrómát” ,Justin pedig bebújt mellém. Először kicsit furcsálltam a helyzetet, de jobban belegondolva mégiscsak most szexeltünk.

-Megtudhatom a teljes neved? Persze, tudom, hogy nem a megfelelő sorrendben történtek a dolgok de mindenképp érdekelne. –Mosolygott rám.

-Nem. –Feleltem szárazon.

-Tessék? Miért? –Kérdezte hitetlenkedve.

-Figyelj Justin, jó volt ez az este meg minden, de én nem akarok a „dugótársad” lenni. –Foglaltam össze.

-Miből gondolod, hogy csak arra kellenél? –Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Egyértelmű. –Nevettem fel kínosan.

-Te komolyan nem akarnád megismételni? –Hitetlenkedett.

-Nem. Nálam nem igazán játszik ez a csak szex téma. Persze, a mai este után kétségbe vonhatnád ezt az állítást, de most komolyan. Ki ne dugna Justin Bieberrel?! –Magyaráztam.

-Akkor most feltehetnénk a kérdést, hogy mégis ki használt ki, kit. –Vonta össze szemöldökét.

-Feltehetnénk, de nem lenne értelme. Tényleg eszméletlen éjszaka volt, de köztünk soha nem lehetne semmi. Legalábbis semmi ami komolyabb lenne a szexnél.

-Miért ne lehetne? –Értetlenkedett.

Fejcsóválva másztam ki az ágyból. Felvettem a földről a cuccaimat és beviharzottam a fürdőbe. Tükörképem kétségbeesetten nézett vissza rám. Szemeim alatt karikák éktelenkedtek, tekintetem kissé rémült volt, hajam pedig kócosan omlott a vállamra. Felrángattam magamra a melltartóm és a bugyim, végül pedig valahogy a szűk ruhát is. Szomorúan néztem mennyire megkínzottan néz ki szegény. Totális pénzkidobás. Felkötöttem a hajam, kiöblítettem a szám és leültem a fürdőkád szélére. Jól jött volna a egy forró zuhany de már kicsit késő. Mint ahogy már változtatni is késő. Nem akartam többet foglalkozni a mai estével, nem ért annyit. Egyszerűen csak el akarom felejteni az egészet. Kiviharzottam a fürdőből és egyenesen az ajtó felé vettem az irányt. De mielőtt kiléphettem volna Justin utánam szólt.

-Azért egy sziá-val megtisztelhetnél. Ja, és arról ami ma éjszaka történt, nem beszélhetsz senkinek –.

-Majd igyekszem, szia. –Csaptam be magam mögött az ajtót.

~

Remélem tetszett a rész. Ha igen ÍRJÁTOK MEG! Ha pedig nem, akkor is ÍRJÁTOK MEG! :)

Ugyanis nagyon nagy szükségem van a  visszajelzéseitekre.

Köszönöm<3. 

Ancsi.

1. Kívánlak

Tökéletesre lakkozott körmeim a zene ütemére dobolnak az asztalon. New York legelitebb klubjának bárszékén ücsörgök és egy Margarita koktélt iszogatok. Szemem a bejáratra fókuszál. Talán valahol mélyen még reménykedek benne, hogy barátnőim egyike végre betoppan. Hiába. Rendelek még egy pohárral, táskámat pedig hanyagul a pultra vetem. A szemem sarkából látom, hogy valaki leül a mellettem lévő bárszékre. Nem veszem a fáradtságot, hogy felé forduljak. Egy Vodka-narancsot rendel. Utálom a Vodkát. Tekintetét magamon érzem, de még mindig nem fordulok felé. Lassan megnyalom az alsó ajkamat majd enyhén csücsörítve a számhoz emelem a poharam és nagyot kortyolok belőle. Feltűnően lassan a hajamba túrok majd fejem egy picit oldalra biccentve nézem meg ki ül mellettem. Szemeim kissé kikerekedve nyugtázzák, hogy maga Justin Bieber az. Szent Isten. Tekintetem telt ajkaira összpontosít, végül végigsiklik egész arcán. Piszkosul jól néz ki. Ujjai tökéletesen beállított frizurájába túrnak, miközben másik kezével a szájához emeli a poharát. Szemét becsukva kortyol bele, majd vágja le az asztalra. Lehúzom a maradék koktélomat, majd leugrok a székről. Cipőm sarka halkan koppan. Intek a pultosnak, hogy fizetni akarok. De valaki megelőz.

-Én állom. –Mondta, közben pedig húszmegavattos vigyorával nézett rám.

-Köszönöm. –Küldtem felé egy mosolyt és már ott sem voltam. Legalábbis ez lett volna  a tervem, ha valaki vissza nem ránt a karomnál fogva.

-Legalább táncolnál velem? –Nézett rám átható tekintettel.

-Ahhoz legalább még egy italra meg kell hívnod.

-Mit kérsz? –Kérdezte. Szája féloldalas mosolyra húzódott.

-Egy Martinit. –Mondtam szárazon, miközben a lehető legkecsesebben visszaültem a székre. Justin követte a példámat.

-Hogy hívnak? –Kérdezte. Egész testével felém fordult.

-Ashley. Te pedig ha nem tévedek Justin vagy. –Mosolyogtam rá.

-Nem tévedsz. –Vigyorgott vissza. Összekoccintottuk a poharunkat majd egy húzásra megittuk a tartalmát.

-Gyere. –Mondta, miközben kezét felém nyújtotta, hogy könnyebben le tudjak mászni a székről. Szó nélkül követtem őt a tánctérre, ahol emberek tömkelege vonaglott. Kezét a derekamra tette, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántott. Karjaim a nyaka köré fontam, csípőm pedig tökéletesen ringattam a zene gyorsaságának megfelelően. A félhomály és a színes fények cikázása az egész teret betöltötte. Justin keze a fenekemre csúszott, lehelete pedig a fülemet súrolta. Körülbelül hat szám mehetett le azóta mióta táncolunk. Egyik kezem mellkasára csúszott, szám pedig a nyakát célozta meg. Közben fenekem készségesen mozgott a keze alatt. Apró puszikat leheltem nyakára, miközben mellkasán lévő kezem lassan vándorolt lefelé. Justin a fenekembe markolt, majd kezemet visszarántotta a nyaka köré. Szám sarkába puszilt, Nyelve pedig végigsimította alsó ajkam, de nem csókolt meg. Őrjítő volt. Karjaimat lefejtette magáról, és már húzott is maga után. Csuklómat a kelleténél erősebben szorította, de nem érdekelt. Most nem. Beszálltunk az egyik taxiba, Justin pedig bemondta a legközelebbi luxushotel címét. Keze a combomat simogatta. Pofátlanul rövid ruhám, épp, hogy csak takarta a lényeget. Alsó ajkamat harapdálva próbáltam kitisztítani a fejem. Egyértelműen bennem volt még az alkohol. Alig tíz perc múlva a kocsi leparkolt, Justin a szükségesnél jóval több pénzt nyomott a sofőr kezébe majd kipattant a kocsiból. Kisegített és szinte futólépésben ment be az épületbe. A lábam már sajgott, cipőm irdatlanul magas sarkától mikor a recepcióhoz mentünk. 

-Jó estét kívánok, miben segíthetek? -Kérdezte a pultnál ülő huszas éveiben járó lány.

-Egy lakosztályt kérnénk. -Mondta Justin. Türelmetlennek tűnt.

-Melyiket? Három van. Ajánlanám a... -

-A legdrágábbat. -Szakította félbe Justin.

-Rendben. 2750 dollár lesz. -Justin odacsúsztatta a bakkártyáját, mintha csak egy rágót venne. Összerándultam az összeg hallatán, bár tudtam, hogy neki ez semmi. Gondolkodásomból Justin szakított ki. Ismételten csuklómnál fogva rángatott maga után. Beszálltunk a liftbe, amint az ajtók becsukódtak Justin nekinyomott a falnak. Kezei a csípőmön cikáztak fel-le. Férfiassága a combomnak nyomódott. Tekintete szinte lángolt. Őrjítő volt. A lift ajtaja halk csengéssel nyílt ki. Justin kinyitotta a lakosztály ajtaját, amit rögtön be is csapott magunk után. Kabátját a földre hajította, majd kínzó lassúsággal közeledett felém. Magam sem tudom miért, de hátrálni kezdtem. Justin elégedett mosollyal követett. Ismét falba ütköztem. Ujjaival végigsimított járomcsontomon. Szája az enyémet súrolta, iszonyatosan kívántam. 

Kezdetek.

Sziasztok Belieberek! :)

Ha ezt olvasod valószínűleg már jártál itt és meg vagy lepve amiért újra a kezdetekről olvasol. Ezen a blogon eddig szerepelt egy történet ami most már Word dokumentumokban pihen egy lezárt mappában. Szeptemberig rendszeren írtam Lauren és Justin történetét de az egész valahogy abbamaradt. Azóta sok minden történt, új impulzusok értek és kialakult a fejemben egy teljesen új sztori. Az oldal megmaradt, még a történet címe is ugyanaz maradt. Hogy miért? Mert tetszik. Remélem, hogy ez is legalább annyira elnyeri a tetszéseteket mint a másik, és, hogy ennek egyszer eljutok a végére...

Ha pedig most jársz itt először akkor itt van még pár infó :)
Nagyon régen írtam egy történetet aminek -viszonylag- nagy sikere volt. Azóta sok minden történt, nem volt időm írni és nem is volt miről. Gondolom mindenki tudja mi a következménye annak, ha a legjobb barátnőd hatalmas JB rajongó. Fertőz, méghozzá elég gyorsan. Személy szerint teljesen leragadtam a Baby-nél és bár nem utáltam egyáltalán nem volt a kedvencem a fiú. Jelenleg ott tartok, hogy folyamatos replay-be pörgetem a számait, mindenkinek azt ecsetelem mennyire tiszteletreméltó amit csinál. A történetről nem árulnék el sokat, nagyon sokat gondolkoztam az alapsztorin és szinte már kínzott a tudat, hogy nem találok olyat amit még senki nem írt. Végül rá kellett jönnöm, hogy egy bálna gyomrában történő találkozás nem túl ideális, így visszatértem a "közhelyekhez". De ha jobban belegondolok nincs is egyforma történet, mindenki máshogy fogalmaz, másképpen fejezi ki magát és máshogy gondolkozik. Remélem tetszeni fog amit írok ♥. Ancsi.